Figyelem! Ha nincs kurva rohadt eszméletlen sok szabadidőd, eszedbe ne jusson elolvasni. Mind-mind felesleges információ. Á, csak hülyültem. Ha nem olvasod el, a büntetőtörvénykönyv "A" cikkelyében található "23-as" pontot megsérted, ja, meg össze leszel verve.
Az egész egy ártalmatlan párbeszéddel kezdődött, még a tél környékén.
-Te, apámék leakarnak menni zentára ilyen zenei fesztre, jönnél?
-Simáááán.
Zenta előtt egy héttel megbeszéltük hogy gyakorlunk, hát ez sajnos jó zenészhez méltóan nem jött össze. Nyílván, mit vár az ember szétszórt zenészektől, majd próbálni fognak időben, mi? Hát nem. De nem volt gond, a kedvünket nem szegte semmi sem, megyünk le Zentára, istenkirály lesz, és a többi.
Szerdán már ott aludtam Bencééknél, csütörtökön indultunk. Reggel még küldtünk egy-két köcsög "háháháhá mi megyünk szerbiába te meg neeeeeem" sms-t, kaptunk egy-két mókás választ rá. Elindultunk reggel a találkozási helyre, ahol a Macskaszem (Macskafos,Macskaszar, akik mint utólag kiderült, intravénásan küldik be a macskafost a szervezetbe) zenekarra mindösszesen egy kerek órát kellett várni. Addig Bence édesapja kellemesen elszórakoztatott mindenkit, főleg mivel ő volt a "TŰŰŰŰŰŰZ URAAAAAAAAA" *mennydörgés, villámcsapás*.
Végre elindultunk Zentára, elég hamar leértünk, a határnál sem kötöttek belénk túlzottan a szerbek. A városba beérve először a "szállásunkhoz" vittek minket, a vendéglátás valami eszméletlen jó volt, körbenyalták a seggét MINDENKINEK kb ötször-hatszor. Mikor éppen ittuk a teánkat, Martina, a roppantul aranyos és/de/vagy fura szervezőember közölte velünk a szituációt, nem a diákszállóban fogunk megszállni, hanem a hotelben.
(Erről a bizonyos hotelről áradoztunk előtte egy héttel, poénkodtunk, mekkora lenne már, ha ott szállnánk meg, megfogadtuk, ha ott szállunk, megtanulunk énekelni, és a többi.)
Eléggé megörültünk, le voltunk döbbenve meg minden, és ez csak fokozódott mikor beléptünk a hely legpuccosabb hotelének legmenőbb ajtaján, odamentünk a *bla-bla-bla, áradozás a hotelről* de sajnos volt egy csavar a dologban. Megyünk a felújított hotelszobák mellett, hirtelen a hotel hangulata picit ilyen szocreálkommunistás arculatot vesz, az égők ki vannak égve, a falak omladoznak, a szobák undorítóak... Megyünk, megyünk a folyosón, majd odaérünk a Royal Hotel (*****) leg-nem-royalosabb szobájába. Eléggé demotiváló volt, de jót röhögtünk a naivságunkon. Nembaj, hippik vagyunk, átváltottunk a "szoba, szoba. ingyen van, ingyen minden megéri." gondolkodásmódra, majd mentünk fellépni, akkor még csak ketten. A kis bemutató egészen jól sikerült, nem rontottunk, lenyomtuk amit kellett, megdicsértek, satöbbi.
Utána a tiszteletünkre kaptunk vacsorát Közép-Európa egyik leghíresebb rock-blues kocsmájában a Mojo Clubban. Az a hely valami hihetetlen. Minden rockernek legalább egyszer meg kell látogatnia. A hangulat király, a zenék úgyszintén, a kaja meg kellemes csalódásomra még jobb. Nem is beszélve a minden hétvégén megrendezett bulikról, koncertekről, stb. Ezek után még trógerkedtünk kicsit a parkban, meg a Tiszaparton.
Másnap, pénteken, menni kellett próbálni. Értelme gyakorlatilag semmi nem volt, mivel nem volt ott a Véletlen Zenekar, csak Véletlen Ze (vágod, a kétharmad része), estig nem is jött meg Bence apja. Elmentünk átöltözni, sörözni egyet, meg már nem is tudom pontosan mit csinálni. Visszamentünk a művelődési házba, ott készülődtek már a zenekarok, és épp mikor kezdődött az egész (nekünk ugye nem kellett aggódni, a végén voltunk a műsornak), jött az Aphónia együttes Molnár Györggyel, úgyhogy mentünk próbálni.
A próba közben rájöttem, hogy bár én basszusgitározom, én adom az ALAPOT, lófasz sem tudok a számokból, Gyuri úgyszintén ott rakta össze a dolgokat, Bence elég magabiztosnak tűnt, bár azért erre sem mernék pénzösszeget rakni. A kis próba után, innám a kólámat zavartalanul, erre a pohár ELTÖRIK a kezemben, és az egész kóla a nadrágomra ömlött. Jellemző. :D Futottunk haza, minél gyorsabban, főleg mert úgy néztem ki, mint aki összehugyozta magát. Felvettem Bence pótnadrágját, ami hát igencsak slamposan állt rajtam, nembaj, hippisztájl. A koncertet hát... Lenyomtuk. Na igen. A saját mércémhez mérve kritikán aluli volt, máséhoz mérve egészen a középmezőnyben voltunk. Nem volt gond ez sem, kedvemet csak rövid ideig szegte, mert hát mégiscsak Zentán bulizunk, tök ingyen, jófej emberek közt. (Erről majd később) Megvártuk az eredményhirdetést, megettünk mindenféle ingyen kaját, majd mentünk át a Mojo Clubba retrodiszkóra, nagyon ütős buli volt, Bence picit kiütötte magát, nem vészesen, de mentünk haza. Legközelebb rászólok.
Szombaton indultunk Szabatkára, ahol gyakorlatilag semmi nem történt. Igen, az egész napot le tudom rendezni két mondatból. Hazaérve beültünk a Kaláka koncertjére, eszméletlen jó volt, beszélgettünk utána picit velük, és a költővel, akinek a versét zenésítette meg minden együttes. Ezután mentünk vacsorázni egy gála keretei között, bedobtam vagy két páleszt, meg vagy három sört, de lehet több is volt az, nem számoltam. Adtunk egy interview-t egy öreg hölgynek, aki egy újságba csinált a zentai fellépőkkel riportot. Én személy szerint jól éreztem magam, kellemeset beszélgettem az Evilági együttessel, Perisic Dianával, meg még aki hajlandó volt velem szóbaállni.
Vasárnap reggel indultunk haza, és most itt vagyok.
Egy két sehovánemillő-hejj-hajj-ihaj-csuhaj-rezeda(c)MolnárBence gondolat:
A Macskafosokat elneveztük SS alakulatnak, tudniillik nem kedveltük őket, és volt egy szopósszájú tagjuk, picit VV Szandikára hajazott a lány. Bence elnevezte őket SS-nek.
EEEEEEEEESZMÉLETLEN sok Yugo Koral55 típusú gépkocsit láttam, MINDEN ROHADT EMBERNEK OLYANJA VAN. Én azzal a szarrakással fogok álmodni MINDIG, komolyan mondom...
Rájöttünk, hogy Zentán az egót akciósan adják a zenekaroknak, a legtöbb ember akire ráköszöntem, csak felhúzta az orrát, lenézően beszélt, és más puccos zenekarok seggét nyalta.
Volt szerencsénk látni egy szerb "vonatot", szegény nagyon elszégyellhette magát, mert mikor megláttam egy hangos "EZ MEG MI?!" kérdéssel illettem. képzeljetek el egy rozsdás konzervdobozt kerekekkel, majd képzeljétek el, hogy downkóros feje van, és folyamatosan vigyorog rád. Na igen, a szerb vonatok ilyenek. Legalább volt humorérzékük.
Az amúgyis egykalapszar (igen, van ilyen kifejezés. Nincs? akkor most már van.) hotelszobánkban utolsó nap nem volt melegvíz, a dohányzástilalom ellenére cigiztem nyitott ablakokkal, kiborítottam fél liter sört amitől durva hányásszag lett, az ajtót nem lehetett bezárni, az ablakot nem lehetett rendesen kinyitni, a szag alapjáraton is ocsmány volt. De nagyon sokat röhögtünk magunkon/rajta, az is tény.
100%ig józanok szinte sosem voltunk. Ennek egyik fő oka, hogy a Mojo kedvenc kocsmámmá nőtte ki magát. :D
Ennyi lett volna a beszámoló, ha mégvalami eszembejut, mindenképp ideírom a végére.
