threeh tenorz blogja

 K. József, tisztes állampolgár, harminc éves, a feleségével, Marikával él egy hétköznapi kis lakáskában, kettesben. Sosem gondolta volna, hogy egy nap az élete teljesen megváltozik.

Marika éppen a bablevest rotyogtatta a gázon, a hús ugyanis egy csöppet puha volt. Közben elkortyolgatott egy finom, forró fekete kávét. Józsi épp vette le a cipőjét, mikor hazajött a munkából, mikor eszébe jutott, hogy ő annyira hihetetlenül éhes, hogy valamit muszáj ennie.

A konyhába sietvén fellökte Marika kezéből a kávét, aki a csésze egész tartalmát Józsi szép, frissen mosott fehér ingjére öntötte, természetesen véletlen.

-Ó, az Isten basszon meg, Mária!

"s megfoganá Jézus Krisztus, lőn megváltás, ahogy a prófécia jóslá."

A Kuhász utca 1 szám alatt 1 teljesen átlagos kis ház áll. Olyannyira átlagos, hogy nem is veszik észre az arra járó kelők. Még a lakói is átlagosak. Egy alacsony, tömzsi, bajszos öreg néni lakik benne unokájával. A ház egyetlen különlegessége, sőt jobban mondva furcsasága, hogy csak 1 konektor van benne. Ez lennék én. Az emberek azt hiszik olyan könnyű egy konektor dolga. Egész nap csak benn a falba lazsál. Valójában nagyon idegesítő tud lenni. Az emberek mindenfélét rámdugnak, hogy lássam el árammal, például töltsek telefont, üzemeljem a hűtőt , vagy a TV-t. Felelőségteljes munka ám, nem is sokan képesek erre. Kíváncsi lennék mit szólnának, ha rajtuk haladna át másodpercenként 230 volt. Már legalább három éve veztem ezeknél az áramot, de még sose kaptam egy forintot se, egy odavetett kösziről pedig nem is beszélve. Egyik nap a néni unokája kis híján leöntött egy pohár vízzel, és még bocsánatot se kért a figyelmetlenségért. Ekkor döntöttem úgy , hogy végleg elmegyek, hátha akad egy hely ahol megbecsülnek egy dolgos konektort. Aznap este fogtam magam, és a nagymama horkolásától kísérve otthagytam őket. Körülnéztem merre tovább. Az utca egyik oldalán , néhány szakadt öltözékű férfi próbált fölállni a padról, de csak lejjebb jutottak. Nyilván a mellettük fekvő kannás borok voltak a tragédia okozói. Az utca másik oldala viszont csöndesnek tűnt, így hát úgy döntöttem elindulok arra. Mire reggel lett már a külváros környékén lófráltam. Megláttam egy helyet ahol mindenféle limlom volt halmokba pakolva, köztük pár konektor. Ha ennyi kacat van itt talán nekem is akad valami munka. Amint közelebb értem megláttam egy táblát rajta egy felirattal: szeméttelep. Szemét? Mintha hallottam volna már ezt a szót. Volt is egy vödör a konyhába, ahova mindenki valamiféle szemetet dobált. Elbizonytalanodtam, vajon miféle hely lehet ez, de azért bementem. Amint a halmok között sétáltam észrevettem egy konektort. Nagyon lehangolónak nézett ki, de azért megkérdeztem

- Elnézést, a világért sem akarnék zavarni, csak meg szeretném tudni van – e itt valami munka egy magamfajta konektornak.

Erre ő csak elmosolyodott, és visszakérdezett

-         Tudod miféle hely ez?

-         Egy szeméttelep

-         Úgy van és tudod mit csinálnak ott a szemetekkel?

-         Tárolják?- kérdezttem vissza bizonytalanul

-         Igen, egy ideig valóban, de aztán végeznek velünk. Ez minden lim-lom utolsó állomása. Ha az embereknek nem kell valami azt kidobják, és az már szemét. Senki se nézi mi az, senki se siratja, és senki se fog emlékezni rá.

-         Te is ilyen lim-lom lettél?

-         Itt mindenki az.

-         És mér nem mentek el innen?

-         Minek, kint csak még rosszabb lenne. Itt legalább a sorsunk elé mehetünk.

Meglepett a konektor beletörődése a sorsába. Jobban megrémített, mintha kétségbeesetten kiabált volna segítségért. Megrengette az önbizalmamat. Mit kezdek én így magammal idekinn? Csak az volt a baj, hogy már nem hátrálhattam meg, így hát továbbindultam, minnél távolabb ettől a lehangoló helytől.

            Visszatértem a belvárosba, hátha ott nagyobb esélyem lesz valamit kezdenem magammal. Az utak lassan megteltek munkába siető emberekkel. Próbáltam kitérni lábaik elől, ami láthatólag senkit sem érdekelt, mintha, olyan mindennapos lenne, hogy egy konektor az utcán sétálgat. Nem értem az embereket. Jó ideig szlalomoztam, még el nem fáradtam. Körülnéztem, hol találhatnék egy helyet ahol megpihenhetnék. Ki is néztem magamnak egy beugró részt az egyik falban. Amint elindultam volna felé, valaki nyilvánvalóan belémrúghatott, mert  átszálltam az utca másik felére. Sajgott a hátsó felem,de sikerült fölállnom, és besurrantam, egy éppen kinyíló ajtó mögé. Egy lépcsőházban találtam magam. Itt talán meg tudnék pihenni, gondoltam. Az egyik sarokba néhány kuka állt. Odamentem, hogy birtokba vegyem a mögöttük lévő részt, és kifújjam magam néhány percre. Sajnos a hely már foglalt volt. Néhány porcica vert ott tanyát. Megszólítottam őket.

-         Bocsánat, nem szeretnék tulakodni, csak egy kis helyet szeretnék, hogy pihenni tudjak. Egész nap úton voltam.

-         Egy konektor? Ritkán látni errefelé. Mit szóltok fiúk? – kérdezte a többi porcicától, mire ők bólogatva jelezték, hogy nincs ellenvetésük.

-         Gyere ülj ide mellénk. – mondta nekem az egyikük

-         Csak egy sarkot szeretnék ahol lefeküdhetnék, néhány percre.

Ők csak megvonták a vállukat, és az egyik sarok felé küldtek. Lefeküdtem, és azon nyomban mély álomba zuhantam. Ki tudja mennyit aludhattam, de mikor fölkeltem, a porcicák már nem voltak sehol. Az igazat megvallva nem is nagyon érdekelt, hogy hova tüntek, így hát fogtam magam, és megvártam, még valaki kinyitja az ajtót, és én sikeresen kiszabadultam. A nap már lemenőben volt. Nem volt vesztegetni való időm. Tovább indultam. Egyre gyakorlotabban manővereztem a lábak áradatában. Órákig vánszorogtam, de sehol se találtam olyan helyet, ahol egy konektor munkát kapott volna. Mindenféle boltokat, gyárakat, házakat, végignéztem, de sehol semmi, mintha egy konektort már számba se vennének. Az egyik bolt kirakatában észrevettem, egy szemrevaló konektorlányt. Tudta , hogy nézem, de direkt nem nézett vissza rám. Gondoltam odamegyek hozzá, és megszólítom de nem mertem. Csak álltam ott, és hagytam elbűvölni magam. Vártam hátha visszanéz, de ahogy múlt az idő reményem úgy foszlott szét. Fejem lehajtottam, és továbbálltam. Elkeseredetségemben kerestem egy csöndes kis zugot, egy kerítés tövében. Nem is tudom mennyi ideig ültem ott, de egyszer csak arra eszméltem, hogy valaki megragad, és fölemel. Egy körülbelül annyi idős gyerekkel néztem farkasszemet, mint otthon a nagyi unokája.

-         Héj haver nézd mit találtam!

Kiálltott fel a fiú, mire egy hasonló korú barátja futott oda.

-         Ez csak egy konektor. Mit akarsz vele kezdeni?

-         Ne legyél már ilyen fapofa. Tudod mit szoktunk játszani minden kacattal?!

A fiú szája fölfele görbült, és ránézett barátjára. A mosolya semmi jót nem ígért számomra..

- Na ki dobja messzebb? Kérdezte tőle az előző fiú.

- Fogadjunk egy százasba, hogy messzebre dobom mint te.

- Áll az alku.- s ezzel elhajított.

Amint földet értem mintha minden a feje tetejére állt volna. Szédültem, és alig bírtam lélegezni. Időm se volt föleszmélni, mikor a másik gyerek jött oda, majd fölkapott visszarohant velem, és újra elhajított. Csillagokat láttam, Ezernyi apró lángoló gömböcskét, amik szét akartak robbani a fejemben.

-         Nem ért csaltál visszavágót- kiálltotta az egyik gyerek.

-         Ha azt akarod, hogy még egyszer legyőzzelek felőlem mehet.- s azzal elhajított megint.

Újra hallotam a tompa puffanást , de már alig éreztem valamit. Tudtam azonban , hogy valamim eltört. Talán mégis jobb lett volna arra a konektorra hallgatni ott a szeméttelepen? Nem is maradt tovább időm gondolkodni, valaki megint fölkapott, és újra eldobott. Mostmár tényleg nem éreztem semmit. A darabjaim szanaszét hevertek.  Nem érdekelt, hogy ez lett a vége, se az, hogy elmentem otthonról, csupán egy dolgot bánok. Bárcsak lett volna merszem odamenni ahoz a lányhoz a kirakatba. Nem értem az embereket.

Nemrégiben elgondolkoztam mikor egyedül róttam az utcákat, és eszembe jutottak a szappanoperák. Manapság az a menő minden országban, hogy 2 forintból szappanoperákat gyártanak igazán eredeti érdekfeszítő sztorikkal. Minden történetnek fontos részét képezi a bonyodalom, és nincs is másképp ez a szappanoperákkal sem. Lássunk néhányat.

Mexikói szappanopera: Szereplők: Szenyor Rodrigo, Ifj. Rodrigo, Julio Pedro , Szenyor Francisco Perez Marquez, Jose Maria, Maria Dolores Campos Jiménez, Szenyorita Estidamo, Antonio Benito

Bonyodalom: Ifj Rodrigo még meggondolatlan tizenéves fiúként az utcán éli életét, és, hogy megmutassa Jose Marianak (szerelmének) , hogy mennyire bátor , ellopja Szenyor Estidamo szombréróját.

Kínai szappanopera: Szereplők: Szüel szan Long, Szüel szan Longné, Csülökcsapó Cseng, Ifj Jang Jen Ló, Sziámi Szamovárné, Sziámi Szamovár, Szürcs Szun Csun

Bonyodalom: Szüel szan Long, és neje Szüel szang Longné, a legnagyobb rizsteremsztők a környéken, és az egyetlen konkurencia Sziámi Szamovárné, és Sziámi Szamovár. A két család folyton keresztbe tesz egymásnak, még egy napon meg nem jelenik egy ismeretlen férfi, Csülökcsapó Cseng. Kibékíti egymással a két családot , majd egy nap megissza véletlenül Szamovárék rizspálinkáját, és Szamovárék azt hiszik Szüelék voltak, és újra elkezdődik a háborúskodás, mert Csülökcsapó nem meri bevallani , hogy ő volt.

Palesztin szappanopera: Szereplők: Abdul Juszuf sejk, 70 Abdul juszuf sejkné, Mohammed Akram, Abdul - Jabbar, Abdul Jabbarné, Hamar Kapar Avar, Dahab Anvar

Bonyodalom: Abdul Juszuf sejk kertésze Hamar Avar Kapar, túl hamar kaparja össze az avart a kertbe, így kirúgja. Bosszúból Hamar lefekszik Abdul Juszuf egyik feleségével, ezért Abdul Juszuf megharagszik, és Mohammed Akramot, kéri meg, hogy törje el Hamar gereblyéjét, hogy sehol se tudjon munkát keresni.

Orosz szappanopera: Szereplők: Yuri  Arkagyij, Vlagyiszlav Varja, Nyikolaj Katyerina, Sztyanyiszlav Szvlatyoszlav, Bergagyev Jaroszlav, Bergagyev Jaroszlavné, Knipper Szasa

Bonyodalom: Vlagyiszlav Varja a falu legjobb vadásza, és a környék legjobb leminglövője. Sztyanyiszlav Szvatyoszlav irigykedik rá, és ellopja Vlagyiszlav lemingszőrét. Vlagyiszlav, mély depresszióba zuhan, és a helyi kocsmát megfossza  vodka készletétől. Felesége Nyikolaj Katyerina megpróbálja visszatérítenia  helyes útra, és nyomozni kezd a lemingszőr után, hátha azzal felnyitja férje szemét.

Svéd szappanopera: Szereplők: Maria Jansen, Jörgen LJünberg, Adolfson Abrahamsen, Eklöf Egerman, Engen Gusztafszon, Jagörjen Krisstoferen

Bonyodalom: Maria Jansen beleszeret Eklöf Egermanba favágóba, és férje ( Jagörjen Krisstofersen) tudta nélkül kapcsolatot kezd vele. Jagörjen a kedvenc fjordjánál sétál, mikor Gusztafszon fölhívja és elmondja a rejtett kapcsolatot.

Kaméleon szappanopera: Szereplők: Kaméleon Kálmán, Kaméleon Károly, Kaméleon Katalin, Kaméleon Katja, Kaméleon Kristóf, Kaméleon, Kristófné, Ifj Kaméleon Karlosz

Bonyodalom: Kaméleon Katalin a legidegesítőbb szomszéd az egész kaméleon utcába. Mindent képes kilesni, és alátesz mindenkinek. Egyik nap szokásához híven az erkélyen kémlelődik, mikor meglátja, hogy Kaméleon Kálmán meghágja Kaméleon Kristofnét, mikor Kaméleon Kristóf dolgozik. Beszámol róla Kristófnak, de kiderül, hogy Katalin rosszul látta, és nem Kálmán, hanem Kaméleon Karlosz tette, habár ez jóideig nem derül ki.

Hirtelen valami zaj töri meg a lépcsőház csöndjét. Valaki kinyitotta az ajtót, s elindult lefele a lépcsőn. Az üres lépcsőház csak úgy kongott a a döngő léptek zajától, s valahol egy csecsemő is fölsírt, majd hangos kárumkodások jelezték, hogy ezzel a szülők délutáni álmai is a végére ért. A zajongó odaért a lifthez s amint kinyílt az ajtaja beszállt, és elkezdte magát nézni a lift tükrébe. A tükörben egy szeplős arcú, vörös, hosszú hajú férfi nézett vissza rá. A szeplők olyan sűrűn borították az arcát, hogy gyakran azzal szórakoztak kiskorában bátyjai, hogy pontösszekötős játékként használták  arcát. Mikor leért a lift a szeplős férfi enyhe rázkódást érzett veséje körül.

- Ó a vesém- mondta, s maga mögött hagyta a liftet , majd azzal a lendülettel úgy megrántotta a a bejárati ajtót, hogy az majdnem kijött a falból, de nem nyílt ki. Ekkor rájött , hogy az új házirend előírja, hogy a bejárati ajtót kötelesek bezárni a lakók. Elővette kulcsát, és belehelyezte a zárba, majd precízen kinyitotta, s örülve saját sikerének folytatta útját az utcán. Szeretett séta közben gondolkozni, s észre se vette amikor belemélyedt gondolataiba. Cupp. Cuppant valami. A szeplős férfi körbenézett, szemöldökét összeráncolta, és kémlelte az utcát, hátha valaki meg akarja váratlanul  puszilni. Mikor a nyaka elfáradt, fejét leszegte, és meglátta a cuppanó hang forrását. Egy jól megtermett , valószínűleg kutyától eredendő bélsár ragadt a cipője orrára, majd onnan egy kicsit áttért a talpára is. A férfi feje vörösre váltott, és keresett egy tárgyat amin  le tudná kaparni legalább egy részét a  nemkívánatos anyagnak.  Meglátott egy korlátot. Szép piros, a lehető legtökéletesebb választás egy kaparáshoz. Nekiállt kaparni , de a nagy kaparászás közepette nem vette észre a háta mögött közeledő kutyát. Rőt vérben forgó szemei elárulták, hogy semmi jóra nem számíthat, nyilván, vagy nagyon éhes volt, és egy kis emberhúsra fájt a foga, vagy mosószer ment a szemébe. Mikor a szeplős férfi meghallotta a kutya közeledtét már késő volt. Az állat rákullantott másik cipőjére. A férfi üldözőbe vette a kutyát, hogy ellása a baját. Üldözte az állatot utcákon át, még egy sikátorba sikerült beszorítania. Fülét farkát behúzta szegény kutya, és szeme színe is szolidabbá változott. Erre a szeplős megenyhült, és meg akarta simogatnia kutyát. Amint a kutya hátához ért a keze, felvonyított ( mármint a kutya nem a férfi) a sikátor sötétjéből hirtelen egy tucat rőt, vérben forgó szemű fajtársa ugrott elő. Nyilván ezeknek is az éhség gyötörte a gyomrát vagy mosószer ment a szemükbe.  A szeplős férfi hátrált, amíg a falhoz nem ért. A szívverése az egekbe szökött , és menekülni próbált, de nem tudott. A kutyák hirtelen megfordultak, és ánuszukat mutatták az ember felé. A szeplős férfi érezte szájában a kesernyés ízét az enyhén plazma állagú szarnak, majd onnan lefojt a ruhájára, és addig meg nem állt, még a földre nem ért a nadrágján keresztül. Mikor a kutyák befejezték a tüzelést továbbálltak, és otthagyták a sikátor közepén, nyakig anuszváladékban a férfit. Fölállt, majd szépen hazafelé vette az irányt. Otthon letusakodott, majd kiült a konyhába és nekiállt megenni a reggeli maradékát. Aznap ünnepélyesen megfogadta, hogy esküdt ellensége lesz a kutyáknak.

megjegyzés: az imént leírt történetnek annyi értelme volt, mint medvehájat fókazsírral kirántani

... Irónia egy ország, a messzi északon, ahol az irónok élnek.
... Irónia egy szép női név, de mégis ritkán használt, a jelentése miatt.
... Irónia egy kávémárka, ami olyan erős, hogy két héttel előre tudsz élni, emiatt lenéző vagy a többi emberrel.

Szeretne egy estet eltölteni kellemes légkörben? Szeretne hallani komoly zeneműveket?

Jöjjön el egész estés hangversenyünkre!

Programok:
- A legfrissebb magyar számok (1456 - a fehérvári pékség legújabb süteménye)
- Zenehallgatás (mindenki hoz magával zenét és közösen hallgatjuk, ki-ki a magáét)
- Hangverseny (a leggyorsabb hangok, kitüntetésben részesülnek és kezet foghatnak Magyarország királyával)
- Ki mit tud? (mit?)
- Büfé (mindenki hoz magával élelmet, amit az erre kijelölt helyiségben, pénzért elfogyaszthat)

Ezután Streetmusic party a Tömő utcában Lakatos Gazsi közreműködésével.

11 fajta sziréna meglepetésszerű megszólalására lehet számítani. Autó, kisbolt, mentő. Garantált szórakozás az egész lakónegyednek.

Kezdés:

A hangverseny: 20:00 - 0:15-ig tart.

A Streetmusic party: 0:15 - még nem meghatározott időpont (nyilván addig tart amíg Gazsi mester és a rendőrség nem találkoznak)
 

Jöjjenek el minél többen! Ígérjük, felejthetetlen este lesz!

Egy idősödő hölgy sétál egy üres utcában. Két szatyrot is fog. Az egyikben van cékla is. Láthatóan senki nem vesz róla tudomást, ami egyértelmű hisz nincs is ott senki. De a hölgy ezt mintha élvezné. Magabiztosan sétál, s tudja, hogy senki nem fogja elé állni.
Egy dagadt galamb az utca túloldalán elvétette a lépést és megbotlott. Bizony ez még a galambokkal is előfordul. A többi galamb lenéző pillantást vetett rá amikor egyensúlyát vesztve fölröppent. Egy OMM-895 rendszámú kék színű Opel motorháztetőjére száll. Illetve csak megpróbál leszállni rá, de megcsúszik és azzal a lendülettel a néni elé pottyan. Igyekszik úgy tenni mintha nem most csinált volna magából komplett idiótát. A nő nem változtat a tempóján, ugyanolyan gyorsan sétál felé. A galamb már nagyon ideges, ide-oda topog, de nem tudja kikerülni a nőt.
A néni fejében eközben sebesen kergetik egymást a gondolatok. Kikerülje e a madarat vagy ne. A galamb már vészesen közel van, ezt jelzi hogy szerencsétlen állat szinte remeg, ahogy egy helyben topog, s emelgeti a szárnyait. A néni egy pillanatra elbizonytalanodik és akkor megtörténik. Megtorpan, egérutat adva ezzel a madárnak, aki társai utálkozó pillantásaitól kísérve ismét szárnyra kap, s leszáll egy fél kifli mellé. A kifli és galambja körülbelül 2 másodpercen belül egy 30 fős társaságot kap még több galamb személyében. A nő leteszi egy pillanatra a szatyrát. A cékla üvege koppan egyet az aszfalton. A nő a galambokat nézi. Azok rendkívül nagy érdeklődést mutatnak egy fél kifli után.
Elmosolyodik, felveszi a szatyrát és tovább ballag.

Szösz

Ha már kommunizmus...
A francia, az angol és az orosz beszélgetnek, hogy mi az öröm.
Azt mondja a francia:
- Az öröm amikor fáradtan hazamész és a szobádban vár a puha ágy és egy üveg jégbe hűtött pezsgő.
Azt mondja az angol:
- Az öröm amikor a dolgozószobádban húsz fiatal lány vár rád és a legjobb szivarok.
Azt mondja az orosz:
- Az öröm amikor szombat hajnalban megáll egy fekete autó a házad előtt. Fekete ruhás emberek rád törik az ajtódat, kirúgnak az ágyból s egy bőrkesztyűs kéz belemarkol a hajadba. Felemeli a fejed, majd egy vodkaszagú hang beleüvölt a füledbe hogy: MAGA SZERGEJOVICS?!
És halál nyugodtan mondhatod hogy: Nem, ő egy emelettel följebb lakik.
 

 2010, Január 5, 9:33, Budapest, Miniszterelnöki Hivatal, Válságértekezlet

Suttogások, visszafogott kacagások az asztal körül. Valaki ásít.

Szatirikus témáimért soha el nem múló hálával tartozom a Magyar Rádiónak, híradásai és egyéb műsorai kiapadhatatlan forrásul szolgáltak. Ha szabad egy példát.

Reggelenként negyed hat körül kelek, kibotorkálok a konyhába, és elkészítem a reggelit a családnak. Míg főzöm a teát és kavarom a tejfölös túrót, a háttérben szól a rádió, nem mintha figyelnék rá, inkább csak azért, hogy ne legyen csönd.

Egyik nap azonban megütötte a fülemet egy különös mondat. Épp a Falurádió műsora ment, egy állami gazdaság főállattenyésztője beszélt a terveikről, és egyszer csak a következőket mondja:

– …ezt és ezt a tápszert többé nem 28alkalmazzuk a sertéshizlalásban, mert a sertések túlságosan savanyúnak találták!

Kész, ennyi volt az egész. Nekem mégis megállt a kezemben a villa, mellyel a tejfölös túrót kavartam, és egyetlen élő kérdőjellé váltam:

– Honnan tudja?!

Mert ha azt mondta volna – morfondíroztam –, hogy ő maga találta savanyúnak, azt valahogy még el lehetett volna fogadni. Nem szép ugyan tőle, hogy eleszi a tápszert a disznók elől, de mint személyes véleményét, mindenképpen tiszteletben kellett volna tartanom.

Akkor sem vitatkozhattunk volna vele, ha azt mondja, hogy ez a tápszer nem ízlett a sertéseknek, erre gyakorlati bizonyítékai is lehettek volna; kiszórtak az állatok elé mondjuk tíz kiló tápot, és megmaradt belőle kilenc kiló vagy ne adj’ Isten, tizenegy.

De honnan veszi azt, hogy a sertések épp savanyúnak találták a tápot és nem például keserűnek vagy túl édesnek? A füstölt nyelv kedvelői tudják, hogy a 29sertés nyelve egész más képet mutat, mint a saját nyelvünk a tükörben, másképp helyezkednek el rajta az ízlelőbimbók és -szemölcsök.

Már rég simára kevertem a túrót, és még mindig nem találtam a magabiztos kijelentés forrását: „…a sertések túlságosan savanyúnak találták!” Arra természetesen nem gondolhattam, hogy a nyilatkozó tévedett, esetleg pontatlanul fogalmazott, ez egy főállattenyésztővel nem fordulhat elő! Honnan tudhatta tehát?

Hosszú töprengés után rájöttem; igenis létezik egy mód, ahogy rájöhetett; ha egy sertés, egy beszélő disznó személyesen mondta neki.

Megoldva a rejtélyt elábrándoztam: milyen érdekes volna, ha ezt a beszélő disznót Józsinak hívnák, és a gazdája időnként azt mondaná neki: „Józsi, a kurva anyád!”

Túl távoli hegyeken, óceánokon , s még azon is túl, olyan messze, hogy még én sem tudom hol, élt egy bögyörő, Bögyörő Béla. Olyannyira élt, hogy aki meglátta, abban a minutumban szörnyethalt. Békésen éldegélt otthonába bögyörő falván, feleségével Mrs Bögyörő Brünhildával. Bögyörő Béla kedvenc elfoglaltsága, hogy a kályha mellett ül. Egy nap ült a kályha mellett, és söndörgette fülcimpáját. Olyannyira söndörgette, hogy végül gondolt egyet, és leesett. Nézi Béla, most mit évő legyen. Talán ragassza vissza, vágja le a másikat, esetleg nyaljon mormotaszőrt , hogy visszanőjön? Átgondolta a lehetőségeket, és végül arra a következtetésre jutott, hogy nincs ragasztója, a másik fülcimpáját levágni fájdalmas, és mormota föld pedig hetedhétországon is túl van. Gondolkozott erőltette elméjét, s végül kipattant fejéből  egy ötlet, majd lett belőle még egy, majd még egy, és még egy, még végül annyi ötlet pattant ki a fejéből, hogy önnáló életre keltek. Béla annyira elgondolkozott, hogy nem vette észre amint az ötletei kisurranak egyenesen a konyhába ahol felesége éppen kenyeret dagasztott. Amint Brünhilda fölsikoltott ijedtében Bögyörő Béla is föleszmélt, és kirohant a konyhába megnézni a sikkantás forrását. Kellet neki pár perc mire fölfogta, hogy az ötletei ijesztették meg nejét, s egyből nekiállt kikergetni őket a házból, Megfogta a hozzá legközelebb eső tárgyat, egy mammut keltetőt, és az ötletek felé vágta. Jaj lett nagy ijedség köztük, és futottak amerre tudtak, de Béla nem hagyta annyiban, és utánuk eredt. Volt már dolga korábban is ötletekkel, s tudta hogyan bánjon el velük. Üldözte őket még egy sötét erdőbe nem értek. Béla elővette zseblámpáját, és kereste , hogy hol van, s beletelt jó néhány percbe, mire rájött, hogy ott van ahol éppen áll, ezért leült. Nagy bánatára még mindig ugyanott volt, s mivel az ötletei elfutottak, nem tudta mit kezdjen magával. Órákon keresztül ült és söndörgette a megmaradt fülcimpáját, mikor hirtelen egy teve jött vele szembe. Aszondja neki a teve.

- Én vagyok a teve. - és azzal a lendülettel el is futott.

Ekkor hirtelen új ötletek kezdtek termelődni Bögyörő Béla agyában és a teve után futott, de nem találta sehol. Ment mendegélt, olyannyira, hogy lábáról kezdett hámlani a bőr.  Ekkor sopánkodni kezdett.

- Ó bárcsak itt lenne az én Brünhildám, s bekenné lábam  az ő csodakenőcsével

S láss csodát megjelent Brünhilda, és bekente csodakenőcsével Béla lábát, majd hóna alá csapta férjét és hazablattyogott vele, és leültette a kályha mellé , hogy újból erőre kapjon mert kimerült, volt és beteg már  a sok stressztől. Brünhilda főzött neki erőlevest, de sajnos túl erős volt, és kihívta egy szkanderpartira Bélát. Béla kimerültségében, és betegségében úgy megijedt, hogy meghalt. A falu nagy örömujjongásba tört ki mert nem kellet már bekötött szemmel járniuk, hogy ne halljanak meg ha ránéznek Bélára.

A tanulság: jobb félni mint megijedni. Abba nem lehet belehalni.

Nagyváthy Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök egy élő legenda. A pár éve nyugdíjba vonult repülőember ma a Ferihegyi biztonsági szolgálat tagja. Nem tud és nem is akar a repüléstől és repülőtértől elszakadni, saját bevallása szerint az orvos is ezt írta fel neki. Íme néhány sztorija a sok közül:

1. Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belole. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154 kezeloszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra. - Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi. - Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart. - Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül. A nőnek leesett az ejtőernyos papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a muszerfalon a számtalan mutatót, műszert. - És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül. - Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is muszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók. - Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni. A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhotakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte: - Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk? - Ooo, igen, pont erre gondoltam. - Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce. - Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - elorehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom! - Kik nincsenek sehol? - Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik. A nő arca felderült: - Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni! Azzal kirohant a pilótafülkébol, és ujjongva mesélte a többi utasnak,hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekrol felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba: - Emberek, mit művelnek? Felborulunk! Erre az utasok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.

2. Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart,fogantyút, majd megszólalt: - Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet. Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt: - Mi is ro-bo-tok va-gyunk! Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot. - Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer. - E-resz-kedj. - Húsz-e-zer. A kissrác nézte oket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott: - És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!

3. A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe. - Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit! A kapitány kimutatott az ablakon. - Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszeruen azok között kell tartani a gépet. Az utas leesett állal nézett. - Aha, hát ez tényleg egyszerű.

4. Szintén látogató utas: - Lehet, hogy blőd a kérdés, de Önök repülés közben a Föld forgását tudják hasznosítani ugye? Sanyi bácsi válasza: - Ó, hogyne! Most például felemelkedünk, majd megvárjuk míg Bécs alánk forog, utána pedig leszállunk. Utas a feleségéhez: - Látod kisszívem nem is volt olyan hülye kérdés!?

 Na igen.

Egyes számú versenyző egy '94-es japán szám. A B'z nevü együttes szerzeménye. Tak Matsumoto és Koishi Inaba. Ők a tagjai. Tak sama nevét Steve Vai, Lerry Carlton mellett lehet megtalálni. Koishi Inaba nevét pedig Slash albumán lehet keresni. Egész pontosan a Sahara nevű számnál. Na ott van. Egészen csodálatos zenét játszanak. Igaz, egy kurva szót nem értek a szövegből (ez kivétel mert ez pont angol nyelven van), de zeneileg ott vannak elég szépen.

Kettes számú versenyző egy orosz gitáros, 35 év tapasztalattal rendelkező Igor Presnyakov. Profin játszik 7húros gitáron is. A Youtubon megtalálható egy rakat feldolgozása. Lady Gaga, Metallica, RHCP, Shakira, Michael Jackson, Deep Purple, minden. Érdemes nézelődni.

Hármas versenyző az amerikai nintendocore banda The Advantage. Így a stílusokból amiket olvastam (nintendocore, math rock, mathcore) és amiket hallottam, azok alapján ez egy nagyon beteg zenekar. És tényleg. Ha flashre vágyódtok akkor mindenképp nézzetek utána.

(Hosszas tépelődés után a Let's drinket választottam a Vodka helyett, a videó készítőjének idegesítő reklámjai ellenére.)

Négyes számú versenyző a finn csodavikingek, a Korpiklaani. Eme folk metál csapat egyszerűen meseszép vikingdallamokat tud létrehozni. Zenéjük igazi sámánmuzsika volt, csak később mentek át metálba. De ez egyáltalán nem volt a kárukra.
Egy sör mellé ajánlani tudom a Beer beert vagy a Vodkát. Egyéb esetekben a Wooden Pints vagy a Keep on Galopping a megfelelő választás.

Estére ennyi volt a kulturálódás. Élvezzétek a zenéket, vagy szóljátok le, nekem mindegy. És bocsássatok meg, hogy már megint terjesztem a muzsikát és semmi érdemlegeset nem csináltam.

Hej volt egy egyszer egy fasz. Ez a fasz úgy élt, hogy irigyelték a szomszédos faszok. Szerencsére a mi főhősünk Pénisz Pál a legkigyúrtabb pénisz volt kerek e világon, s így nem mertek hozzászolni a szomszéd faszok. Egy nap elment a konditerembe, hogy tovább gyúrja magát. Szépen megborotválkozott, és lemosta fitymazsírját. Útközben találkozott egy muffal. Azt mondja neki a muff.

- Én vagyok a muff

Erre válaszol Pál - Ha valóban te vagy a muff menj fel arra a villanypóznára ott az út végén, és szüljél rá egy fát

Ekkor gondolt egyet a muff és odaszült neki, de amint a muffnedve a vezetékhez ért az árom úgy teliberázta, hogy hetedhét határon tovaszállt. Megy tovább Pál, s meglát egy karalábét az útszélen. Nézi, nézi milyen karalábé ez, hogy csak úgy az út szélén álldogál. Gyanakodni kezd, mikor a karalábé hirtelen kiereszti csodálatos hangját és énekelni kezdi neki a Don Giovannit. Erre aszondja Pál.

- Mond mér énekelsz Mozartot itten az út közepén? hol a forgalom oly nagy mint buborékok a hal ánuszában?

- Én volnék az énekes zöldség, és énekelek ahol kedvem tartja. 

- Ó kérlek taníts meg engem is így gyönyörűen énekelni.

- Megtaníthatlak, de csak egy feltétellel.

- És mond mi az, bármit megteszek, ha úgy fogok tudni hangokat eregetni mint te.

- Hozz nekem rőt ananászt pudingal a tetején

Pál elindult hát rőt ananászt pudingal a tetején keresni. Már napok óta úton volt mikor rákiabált egy búzaszál.

- Hé te pénisz mi járatban vagy mifelénk? Tán nem rőt ananászt keresel pudingal a tetején?

- De biza én azt keresek, és hálás lennék ha tudnál segíteni benne. Egyébként miféle lény vagy te , hogy tudod agyam minden zugának gondolatait?

- Én vagyok a mindentudó búzaszál, és segítek neked meglelni a rőt ananászt pudingal a tetején, de csak akkor tudom ha kiszedsz  innen a földből.

Pénisz Pál előkapta ásóját , és kiásta a búzaszálat. A búzaszem azon nyomban szörnyethalt. Próbálta újjáéleszteni Pál , de sehogyse sikerült. Nagy búslakodása közepette betért a Hét Szőrszáll fogadóba egy sörre, hogy leöblítse bánatát. Leül, és ránéz a vele szemben ülőre, s mit ad Isten kit lát? Az egyik irigykedő szomszédját. Szemeznek egy darabig mire rájönnek , hogy a péniszeknek nincs szemük. Hej erre isznak egyet, majd féltékenykednek tovább.  Egyszer csak egy váratlan pillanatba, amit senki se várt, olyan váratlanba, rádőlt a plafon Pál szomszédjára. Jaj lett nagy sopánkodás a fogadóba, miből fogják kijavítani a plafont. Azt mondja erre Pál.

- Én gazdag fütykös volnék - s odavet jónéhány aranytallért a fogadósnak.

A fogadós megköszöni, s ezért meghívja  egy sörre. Pál, ezen fölbátorodva folytatja útját a rőt pudingos ananász felkeresése végett. Már hetek óta vánszorog, élelem nélkül, mikor meglát néhány házat. Elkezd futni. Olyannyira fut , hogy fitymája csak úgy csapdossa hátán az ereket. Már napok óta fut mire odér és észreveszi, hogy valójában ugyanoda jut vissza ahonnan elindult. Sóhajt egy nagyot, és megkeresi újra a karalábét.

- Hej te karalábé, átvertél, nincs is olyan, hogy rőt ananász pudingal a tetején

Erre a a karalábé kiröhögi Pénisz Pált, hogy egy fasz énekelni akar, majd továbbál. Pál leverten néz a zöldség után, majd elindul , hogy azt tegye amiért valójában elindult, hogy kigyúrja magát. 

Mi ebből a meséből a tanulság? Sose álljatok szóba beszélő zöldségekkel.

A társadalom viselkedjen rendesen!

És sétála vala az Úr ama Gödörnek Parkjában midőn hippi szólá nékie s mondá:
- Cső, geci!
S megfordulá az Úr s válaszolá annak hippinek nékie:
- Üdvözlégy eme földön, itt, hol minden boldogságot megtalálsz.
S a hippi kerekíté elfelé a szemének héját, s dülledé ama csodás szeme golyója kifelé szeme gödréből. Eltátá száját, villantván fogának sorát s böffenté egyet vala, majd megszólalá az Úrhoz.
- Hűbazmeg, ki vagy te?
S az Úr bölcsen válaszolá nékie vala s mondá aztat nekie hippinek.
- Én valék az Úr, mindennek teremtője.
S a hippi csukolván egyet, elővevé a ama sodrott spangliját vala s tevé a szájába. Midőn béhelyezte ajkainak közébe vala, szólott ám az Úrhoz nékie.
- Hát hallod... én elhiszem hogy te vagy isten. Én is gecire isten vagyok már. Az előbb találkoztam Buddhával. Vettem tőle 3 g-t. Énmondom gecirekész vagyok. Nincs tüzed?
S az Úr meghallgatván panaszát ama szegénységes hippinek tüzet fakasztá a semminek létéből s meggyújtá ama embernek cigarettájának végit. S szólá a hippi nékie vala.
- Miafasz? Bazzeg olyat flesseltem az előbb a tűzcsóvádra... hallod ilyet ne csinájjá mer átugrom egy merőleges dimenzióba aztán baszhatom a faszt.
S mondá annnak nékie az Úr
- Kivánságod meghallgattaték vala s én teljesítém néked.
S válaszolá hippi nékie.
- Na hallod az gecijó. Te figyelj nincs egy kis apród? Kéne piára.
S az úr összpontosítá gondolatainak hullámait vala s változtaták egy bokrot vala arannyá. S mondá az Úr a hippinek nékie.
- Nézz arra a bokorra! Aranyból van. Az légyen gazdagságod forrása.
S tátá a száját isméten a hippi vala majdan midőn tekintetének éhségét kielégíté arany bokornak látványával mosolyra fakasztá ajkát s bukkanának elő megint fogainak sora. Megfogá Úrnak vállát s veregeté hátba.
- Hejj bazzeg, te vagy a legnagyobb spanom! Geci ennyi pénzt még nem szartam. Hallod meghívlak egy sörre. Gyere!
De az Úr bölcsessége világítá s válaszolá azt nékie:
- Köszönöm de nem fogadhatom el. Kedvességed sosem marad viszonzatlanul.
S mondá a hippi nékie:
- Hát figyelj én nem erőltetem. Kösz mindent, majd ütközünk.
S köszöné el az Úr viszont tőle is:
- Légy áldott, s hordozd áldásomat.
S sétála vala az Úr tovább, egyenesen.
 

Lassan két hete, hogy Cliff Burtonnak születésnapja volt.


 

Feni búzáját a juhász

Lábujján nő már a kuhász

Pingálja már körme végét

Borotválja bal heréjét

Táncra perdül jó kedvébe

Felgyullad a tánc hevébe

Futna kúthoz, s füstölög

Arcába ordít egy nagy tülök

Ott áll nézi nyája nyálját

Szervezi már juhok bálját

Körmönfont ő vigyázz vele

Ne kötekedjél te vele

Juhszőrből szőt szövet

Vállán szétterített

Szederszőrű szőttes szemek

Simogatnak juhász kezek

Kedvenc juhát

Juhháj Jolánt

Ettese kend jól hát

Vagy ha nem teszi

Hát majd a jó Isten elveszi

Múltkor fülembe jutott a hír, hogy valaki föl akarta törni a Pentagon adatbázisát. Szerencsére, van egy jóbarátom az FBI nál, így mindenről első kézből értesülhettem. ( a nevét nem árulhatom el) Manapság egyre nő a terrorfenyegetés az interneten is , és az FBI-nál is a hirhedt internetterrorbanda neve merült fel , a webhuszárok. Hónapokig tartott a nyomozás, és végül sikerült elkapni az elkkövetőt, aki az imént említett banda agya.

ifj. Csuhareszelő Csipkebokorheréjű Petefejű Haslábköldökszőr Gergely névre keresztelt alávaló gazember  a tettes

 Soós Blanka a világ legjobb barinője.

a = 0,9999999...        /*10
10a = 9,99999999...
10a = 9 + 0,99999999999...
10a = 9 + a              /-a
9a = 9                     /:9
a = 1

1 = 0,9999999... Hol itt a gond? :))

Miután annyit szenvedtem a Bkv-s poszttal, kiderült, hogy tök mindegy, hogyan formázom meg htmlben, a blog azt magasról leszarja, és úgy vagdossa össze, ahogyan jónak látja. Mindegy, kellemesen felbasztam az agyam rajta, ennyit megért, nézzétek el nekem, köszönömszépen.

Puszil: Dávid

(remélem van, aki érti:D)