threeh tenorz blogja

Íme a három tenor blogja. A posztok többnyire az iskola három veszedelmes idiótájának fejéből kipattanó őrületesennagy baromságok, kultúrposztokkal tarkítva. Endzsoj jorszelf!

Friss topikok

  • dave.ullm: Rohadj meg. (2011.07.01. 13:33) A faeke haszna 8.
  • dave.ullm: a hármas zárójelnél beszartam :DD (2011.06.23. 12:31) Telepatika, telepetike
  • dave.ullm: ez kifejezetten tetszett, májsztró :D (2011.05.29. 20:50) A metró
  • livinbrainstorm: képzeljetek el egy rozsdás konzervdobozt kerekekkel, majd képzeljétek el, hogy downkóros feje van,... (2011.05.15. 20:09) Zentai betyárkodás
  • dave.ullm: Sir, yes, Sir! (2011.05.08. 13:46) Trollin'

Linkblog

Jó öreg komcsi tévé

2011.04.29. 22:58 dave.ullm

Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette egy már vénülő embert kértek fel mesemondásra

- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a kamerát a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:

- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:

- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

Mesés csütörtök délután.

2011.04.28. 22:42 livinbrainstorm

Bár csak kevesen tudnak róla, de a mai nap Budapesten járt Ozzy Osbourne. A kétes hírű zenész azért látogatott hazánkba, hogy megkeresse a világon az összes retardált embert. Első állomása Budapest volt. Egy gimnáziumot keresett fel szabadidejében. "Sok vicces dolgot hallottam erről a gimiről." - mesélte a sztár. A kilencedik kerületben található iskola számára váratlan megtiszteltetés volt a zenész látogatása és elég meglepő is, ugyanis Ozzy bejelentés nélkül érkezett. Feltűnésmentesen sétált be az épület kapuján, egy darabig nézelődött, de végül a rajongó fiatalok leleplezték. "Amint megközelítettem az iskolát, valamilyen furcsa hangulat kerített hatalmába. Ahogy beléptem megláttam a szobrot a sarokban. Hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy egy darab krumplival díszítsem ki. Vagy retket dobáljak a plafonra." - számolt be élményéről Ozzy. - "Azt hiszem értem, miért ilyen idióták. A kölykök nem normálisak. De tényleg. Bár nem beszélem jól a magyart, de a csülök szót például tisztán kivettem egy beszélgetésből."
A koránkelő diákok, akik a radiátornál ültek, körülbelül fél perc alatt ismerték fel a hírességet. Ozzy titokban akarta tartani egy darabig ottlétét, de azt megengedte, hogy készítsenek vele egy közös képet.




























Ozzy az egyik diákkal.

 

Juhász László volt a szerencsés aki pózolhatott a rocksztárral. Becenevén, Szőlő. Ozzy mulatságosnak találta, hogy valakinek egy gyümölcs az beceneve. "Grape. Kimondani is rohadt jó" - nevetett. - "Kíváncsi lennék, hogy vajon hogyan hozták össze ezt a becenevet."
A közös kép után a zenész elköszönt rajongóitól és útjára ment. "Elég sok vicces embert láttam itt. Szerintem a legjobb helyen kezdtem. Úgy érzem, ennél mókásabb csak japán lesz majd" - mondta, majd vigyorogva megkergetett néhány galambot.

verselemzés

2011.04.26. 22:03 dave.ullm

Boci boci tarka, 
Se füle se farka, 
Oda megyünk lakni, 
Ahol tejet kapni. 

A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletből is világosan kiderül: A A B B. 

A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költő kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja vélünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata van. 

Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét kelti bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló oppozíciók. 

A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka, a 'füle' szó magashangrendűsége is éles ellentétben áll a 'farka' szó mely hangrendűségével, a 'tarka' szó pedig önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen egyszerre fehér és fekete. 

Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettősségére, ami Catullus óta minden jelentős szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk előtt, aki bár 'tarka', vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében. 

A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: 'megyünk'. Az egész verset átszövő kettősség itt is megtalálható, hiszen szó van egyszer a költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni őket, vagy 'ahol tejet kapni', és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költő, és akik szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel etetni őket. 

A másik, az általános érvényű boci maga az étet. Itt az első szerkezeti egység (Boci boci tarka / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínű,de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a 'de' kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis a 'de' szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínű MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettősség, amit a költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetőséget, hogy az élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik. 

A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már említett 'megyünk' ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni / ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentősege van itt a többes szám első személynek, vagyis mi mindannyian 'megyünk', mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embereket, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja őket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, 'ahol tejet kapni', tehát ahol nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk. 

Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb művészi alkotások közé. 

Olvassuk el a verset még egyszer: 

Boci boci tarka, 
Se füle se farka, 
Oda megyünk lakni, 
Ahol tejet kapni. 

Ugye milyen máskent szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?

Késő esti trollkodás 22:50kor

2011.04.18. 22:52 dave.ullm

 Próbáljátok ki egyszer, hogy egy - már kilakatolt - biciklire ráteszed még a saját lakatod is. Garantált siker és/vagy kurvaanyázás. Akinek még van valami roppantjó, egyedi trollkodós ötlete, szívesen várom. Mondjuk Bence. Bár ő is azon fantörpikuscsillámlámaőrmesterek közt van, aki baszik írni. De nem hibáztatom, mert nekik Mari néni viszi az internetet vödörben, naponta 14-15óra és a halál közt. Na p&l, legyetek jók, és csapjátok elő az öngyújtókat a holnapi koncertünkön. Garantált siker lesz.

Előléptetés

2011.04.18. 21:41 dave.ullm

Bence, Marci, és persze jómagam nem túl sok posztot írunk mostanság. Ezért elhatároztam, hogy előléptetem magunkat FantörpikusCsillámlámaŐrmesterré. Aki ezután a poszt után ír öt valamit, kedve szerint leteheti ezt a rangot, bár miért is tenné, hiszen ez több mint megtiszteltetés.

Valamint rájöttem egy tényre. Időjós vagyok. Egy óra múlva 22:40 lesz. Bizony ám.

Amennyiben nem születik holnap/után/azután/azután/míg a halál el nem választ poszt a másik két "szerkesztő" fantörpikuscsillámlámaőrmestertől, mielőtt felkötném magam rituálisan felvágom az ereimet, táncot járok egyszál faszban a moszkva téren, és hason csúszok a diadalív alatt. Csók meg ilyesmik.

UI: Marci, nem hinném, hogy lesz pofám húzni 15percnél tovább a refrén-dalt, de ha lesz, elvárom, hogy megvedd az erősítőt. xD

 

 

Kedvenc mondásaim összegyűjtve egy csokorba

2011.04.14. 14:07 dave.ullm

Magyarország térképét újra kell rajzolni, mert a tudósok rájöttek, hogy Magyarország a csodával határos.

Mindenki jó valamire. Ha másra nem, hát elrettentő példának.

Akármilyen rossz is a kölyök, adókedvezménynek megteszi.

Jöttem, láttam, és most nem győzök bocsánatot kérni.

A tiszta lelkiismeret általában a rossz emlékezet jele.

Kétféle ember létezik: az egyik mindig megmondja, mit gondol, a másiknak vannak barátai.

Én most reinkarnációs tanfolyamra járok. Kicsit drága, de hát egyszer élünk!

A sün egy makacs madár. Csak akkor hajlandó repülni ha belerúgok.

Egy csomó olyan segédeszköz létezik, amivel a nők szexuális kedve növelhető. Itt van például a Mercedes-Benz 380SL.

Van két gyönyörű gyerekem - márpedig ötből kettő nem is rossz arány.

Az emberiséget ősidők óta két dolog foglalkoztatja: 1. Ki találta fel a munkát? 2. A többiek miért nem verték agyon?

A chiliszósz nem más, mint határozott fellépésű ketchup.

Még nem vagyok 30, csak 24 plusz áfa.

Havas utak... Ilyenkor jó vezetni, mert a mazsolák nem jönnek ki, a vérprofik meg már az árokban vannak. A munkahelyi karácsonyi bulikban a legjobban az azt követő új álláskeresést utálom.

Olyan világban élünk, amelyben a limonádé mesterséges aromákat tartalmaz, ellenben a bútorápoló szerek valódi citromot.

Nem értem miért mondják, hogy megint felment a benzin ára? Ma is ötezerért tankoltam!

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.

Az alkohol elterelte a gondolataimat... Nem, inkább kiirtotta Őket...

Minden publicitás jó, kivéve a nekrológot.

Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt. Csak más a fogása... .

Az ateizmus gyenge pontja: nincs kinek hálát adni. Nem értem, miért nem tudnak a zsidók és az arabok leülni és jó keresztények módjára rendezni ezt az ügyet.

A fekete lyukak úgy keletkeztek, hogy Isten nullával osztott.

Arra ébredtem, hogy a takarítónő az őrület határát súrolja.

Örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy megettük az utolsó kannibált!

A processzorok füsttel működnek. Ha kijön belőlük a füst, nem működnek tovább.

Frédi és Béni is karácsonyoztak, pedig Krisztus előtt éltek!

Éhes makkal az ember disznókat álmodik.

Nem az az égő, ha traktorral mész diszkóba, hanem az, ha az ekét elfelejted lekapcsolni.

Nem szép, de van benne valami visszataszító.

A bugyi nem a legjobb dolog a világon. De közel áll hozzá.

Örökké akarok élni! Eddig sikerült...

Isten bizony ateista vagyok!  

Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Ebből következik, hogy az idő nem harap. De akkor minek van neki vasfoga?

A számítógépem megver sakkban... de kick-boxban én vagyok a jobb!!!

Azért van a vonaton két mozdonyvezető, mert ott akkora a zaj, hogy egy ember el se tudná viselni!  

Én úgy vagyok a hányással, mint Ady a versírással. Egyre könnyebben megy és egyre mélyebbről jön.

A PROGRAM az, ami az adatokat hibaüzenetekké konvertálja.

A csapatmunka lényege: mindig van kit hibáztatni.

Méghogy tetőfedő!!! Hát minek a tetőt még plusz lefedni?!

A tehén nem más, mint egy olyan gép, ami ihatóvá teszi a füvet.

Láb a lábé, kar a karé, láb a karé, karalábé!

"Úgy szeretnék meghalni, mint a nagyapám: álmában, csendesen, gondtalanul, nem pedig ordítva, sikoltozva, pánikban, mint az utasai."

Ennek adjak címet? Ugyan már..

2011.04.13. 19:02 dave.ullm

 Egy átlagos nap a Hungária körúti lakótelepen. G., ismertebb nevén , nyugodtan sétálna hazafelé, de út közben mindenki megfordul utána, kinevetik, megszólják. Roppantul elege van már az egészből, csak haza akar érni. Beírja a kapukódot, besétál az ajtón. Beszáll a liftbe, megnyomja az ötös gombot, majd még öt emeletet sétál a tizedik emeletre, ahol a lakása van. Másnap változatlan a történet, kinevetik, utánanéznek, bemegy, ötös gomb, még öt emelet séta. Lassan harminc éve megy ez változatlanul. Hogy mi az ok? Majd rájöttök.

És mi a tanulság? EDD MEG A KIBASZOTT RÉPÁDAT, ÉS NŐJÉL NAGYRA, BAZMEG!

Überzsír horrorfilm

2011.04.12. 20:13 dave.ullm

A havernál láttunk egy tök jó horrort, először azt hittük pite, mert nem volt semmi, csak jött, ment a csóró, egy olyan szakállas, nagy hajú meg minden, egy olyan izében, lepelben vagy hogyhívják, olyan hippisen, de egy tök nyomi csávó, semmit se csinált, csak dumált, az igaz, hogy irtó jó dumája volt, hogy a szeretet meg minden, na, végre aztán bepörögtek rá, mert az izék, a górék azt hitték, hogy fel akar törni, szóval, hogy menő akar lenni ezzel a dumával, és irtóra féltékenykedtek rá, mert folyton hőzöngött, hogy ő az atyaúristen jobbkeze, vagy direkt a fia! pláne! naná, majd azt éppen neki hiszi el valaki! De mégis sokan bedőltek, tökre odavoltak tőle, mert olyat tett, hogy ráment a vízre, az szuper jó sztori volt, csak úgy simán ráment, de frankón, nem süllyedt el, valami ügyes trükkje lehetett, persze videón pite, rákopírozás vagy más technikás dolog, de tökre bírtam! Aztán volt egy olyan, hogy vittek hozzá egy izét, egy olyan félholt hapit, egy olyan bénát, de állati bénát, úgy képzeld, baromi bénát, ő meg föléje tette a kezét, hogy na, kelj csak fel szépen csórikám, de pattanj, ne tedd itt magad, hát persze, hogy ugrott az ürge, szóval ilyenek voltak, meg bazi sok szendvicset varázsolt elő egy kosárból, halas szendvicset, mind bezabálták, dőltünk a röhögéstől, mint maci a moziban, mert a sok flamós rádobálta magát a kajára, tudod hogyan van, mint egy fogadáson, ingyen-zaba van, a faterom mesélte, persze égés! Na, de ez mind pite! Hanem aztán jött a frankó rész, a szadi! Akkor már úgy volt, hogy le fogják kapni, mert a jard nem nézte jó szemmel, ez ottan egy izé volt, egy megszállt rész, szóval helytartóval meg minden, na, szóval tartomány! – és majd kiesett a szemük, ahogy kukkoltak, hogy ki mit csinál, mert rögtön bezsongtak, ha valaki mást pofázott, mint amit kellett, szóval érted, nem? És gyülekezés nuku, na, de a csávó körül mindig sokan nyüzsögtek, erre aztán a jard felkapta a vizet, hogy mit dumál ez a hapi a szeretetről? Pláne, hogy az ott almás, az csak egy másik országban létezik, de az kellene, hogy elterjedjen, képzelheted, mennyire bepörögtek rá, hogy miféle másik ország? Meg mi terjedjen el?! Meg ki az az Atya?! – be akarták húzni a csőbe, hogy külföldi kapcsolatok, szóval, hogy ügynök, szóval, hogy ennek az Atya nevű hapinak a zsoldjában áll, na, persze, mert a haverok elkezdték terjeszteni, hogy a csávó a King, ő a King meg izé, hát haverok voltak, mi van abban, dumálták és kész! – tizenketten voltak, tizenkét krapekból állt az együttese, azokkal járt, azok mindenütt hirdették, hogy micsoda tök jó csávó, úgyhogy állatira gyanús lett a jardnak.

Volt egy bazi nagy vacsora, ott ültek mind, az egész együttes, szerettek volna egy kicsit dizsizni, de a csávó le volt törve, mert érezte, hogy valaki beköpi a haverok közül, mért kell beköpni, senki se tudta, de neki volt egy spurija, hogy így lesz, meg is mondta nekik, azok meg tagadták, mind majrézott, hogy talán őrá gondol a főnök, szóval, a King, de az nem árulta el, hogy ki az, tök nyugi volt, és ilyet szólt: jól van, haver, ha köpni akarsz, hát köpj, te tudod, a sztori nem állhat meg. Hát nem is állt meg. Irtóra keveset ettek, csak egy kis kenyeret, meg bort ittak, de már ott kezdődött a horror, mert a csávó, szegény hapsikám azt mondta, hogy majd a testét fogják enni, a vérét fogják inni, és jobb, ha tőle tudják, ezt kell nekik majd tenni, hogy emlékezzenek rá . Persze csak nézte mind, és ivott, amikor felemelte az izét, a kupát vagy mit, úgy csinált, mintha máris vért inna, a saját vérét, hát képzelheted! szóval ciki volt! Aztán az volt, hogy vacsora után kimentek egy kertbe, egy hegyre, késő este, ott kempingeztek a fák alatt, csakhogy ő nem tudott szunyálni, ott szlalomozott köztük, mert tudta, hogy lesi a jard. Hogy kommandósokat küld rájuk a jard. Jöttek is. És ráadásul tényleg az egyik haver árulta el! Lesmárolta az a mocsok, így jelezte a jardnak, szóval a kommandósoknak, kit kell elcsípni. Na, rácsaptak, könnygáz, meg gumibot, amit akarsz, onnantól aztán elkezdték puhítani, szadizni, faggatták, hogy miféle külföldi szervezettel van kapcsolata, igaz-e, hogy ő a King, meg ki az az Atya, köpje csak be szépen, kik akarják itt a balhét, mért nem tetszik a rendszer, meg minden. Szóval tök szar volt, de ő csak tűrte, nézte őket, azt marhára bírtam, ahogy csak úgy nézte őket, szóval még ő sajnálkozott. Szegény csávó! Az biztos, hogy én nem hagytam volna magam, jó, hogy meg volt kötözve a csuklója, de akkor is, mit tudom én, haraptam volna, vagy szembeköpöm azt a sok szadizót, megmondtam volna, hogy kivel szórakozzanak, de az csak állt ott, tisztára nyomi volt, mintha élvezte volna a szenvedést, hiába szadizták a kommandósok, pedig tök rászálltak, tettek a fejére egy töviskoronát, az arca csupa vér lett, ostorral verték, szeges korbáccsal, majdnem eldobtam magam, közelről mutatták a sebeket, bazi közel hozta a kamera, kifordult a hús, színesben, képzelheted! de a csávó meg se mukkant, ez aztán nagy égés volt a jardnak. És az is nagy égés volt a sok rohadt szadizójának, hogy nem köpte be az országot, nem köpte be az Atyát, tökre keményen viselkedett, erre aztán elhatározták, hogy kinyírják. Annyira begurultak, meg már annyira benne voltak a szadizásban. Marhára szadi módon nyírták ki. Keresztre feszítették, átverték a kezét meg a lábát, de frankón! És élve! Persze csak film, de akkor is, mutatta a kamera közelről, recsegett a csont, az izület, meztelenül volt szegény hapikám, a fején az a töviskorona, a keze-lába átszögelve! na, és amikor már fenn volt a kereszten, egy marhára állati-szaki militer még át is döfte az oldalát, hogy onnan is dőljön a vér! Én még ilyen szadi videót nem láttam! Két másik hapi is volt a szomszédos két keresztfán, de azok csak statisztáltak, szóval nem voltak sztárok, csak olyan ko-sztárok, de ez szegény!... Nem mondom, a kemény sztoriért járunk videózni a haverhoz, hogy ilyet lássunk, nem lávsztorikat, na néha azok is kellenek, azok is jók, ha van bennük egy kis szexiszadi, de az az igazi, menő dvd, ahol kinyírják a csávót, hát ezt kinyírták! A végén persze van egy heppiend, az mindig kell, hogy el lehessen adni a sztorit szériában, a végén az van, hogy feltámad a csávó, lézertechnika, semmi más, szóval olyan sci-fi jelenet, száll fel a csávó a kozmoszba, csakúgy, semmi rakéta, nuku Challenger, nuku Szajuz, de az már nem érdekes, addig igazi, amíg a kommandósok szadizzák.

Marhára szadizós horror. Nem volt szinkronizálva, mert a haver papája hozta be kintről, a szöveget nem értettük, de a képek tök jók voltak. Nem tudom, látunk-e még a havernál ilyet.

 

TE MEG NE GONDOLKODJ ENNEK A SZARNAK AZ ÉRTELMÉN, HANEM NÉZZÉL TÉVÉT, KÖCSÖG!

Mert nem mindegy...

2011.04.12. 20:07 livinbrainstorm

... lehet kettő is.

Példának okáért.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotonhal

2011.04.12. 19:33 livinbrainstorm

 Panaszt kaptam hogy nem tetszett az írásom. Most mondom hogy nekem sem. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Közben leugrottam az Csendes-óceánhoz és szörnyet haltam. Ahogy ott feküdtem 9000 méter mélyen az óceánban láttam a semmit. Nagy volt rajtam a nyomás. Aztán egyszer csak fényt láttam. Olyan fényes volt mint egy zsidó aranytallérja és olyan gyors hogy 2szer kellett látnom hogy felfogjam. Akkor úgy döntöttem hogy élek. Előkaptam a fényképező gépem. Vártam. Aztán kattintottam egyet. A vakum be volt kapcsolva. Hangos kurvaanyázás gyanánt öt buborékot engedtem a vízbe. De szerencsém volt. A vaku fénye odavonzotta a fotonhalat. A leggyorsabb és legfényesebb hal a világon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A képen jól látszik a molekula-dezintegrátora (a vöröses folt), ami egészen egyedülálló az állatvilágban. Ennek segítségével a fotonokat magába szívja és képes bármilyen színű és erősségű fényt kibocsátani. A farkán található pöttyökben képes a fényt elraktározni. Hogy hogyan, az egyelőre rejtély, hisz senki nem fogott még ilyen halat. Méghozzá azért mert hihetetlen sebességre képes. A fiatal példányok, ha elegendő fényhez jutnak, képesek a fény sebességével haladni. Az idősebb példányok pedig a fénynél is gyorsabbak. Mégis ritkán használják ki ezt a hihetetlen sebességet, valószínűleg a gyakori térgörbülés miatt. Gyorsaságuk miatt természetes ellenségük nincsen. Mégis nagyon kevés példány él belőlük. Ez annak tudható, hogy a tengerek mélyén elég sötét van, mert a szaporodásukhoz fényár szükséges.
A kutatók legújabb elmélete szerint, ezek a halak szállítják az életet egyik bolygóról a másikra. Ez elképzelhető, hisz egy játékos fickandozás amit egy lazac művel, nem egészen ugyanaz, ha ezt a fény sebességével teszi az állat. Ilyenkor véletlen kirepülhet a világűrbe és messzi helyekre juthat el, pikkelyei közt némi egysejtű populációval. 

Birka vagy kígyó

2011.04.12. 18:26 dave.ullm

Egy velem megtörtént eset picit továbbgondolása, boncolgatása.

 

Leültem a Deákon egy padra. A pad előtt nem sokkal, a játszótéren, a fűben két gyerek játszott, egy kisfiú és egy kislány. Gondolatimba merültem, nem figyeltem rájuk.

– Szia, fiú, hány óra?

A gyerekek ott álltak előttem, a kérdést a kisfiú tette föl. A telefonom képernyőjére néztem.

– Fél négy.

A kisfiú megköszönte, aztán visszamentek a fűre. De játék helyett mintha vitatkoztak volna valamin.Megint a gondolataimba merültem.

– Most hány óra?

Ezúttal a kislány kérdezett. A fiú kissé távolabb állt. Az órámra néztem.4

– Háromnegyed öt.

– Na nem megmondtam? – fordult a kislány diadalittasan a fiúhoz.

– A fiú hazudik! – kiáltotta a kisfiú. – Nekem az előbb mást mondott!

– Te fiú, magyarázd már meg neki, hogy nem mindig ugyanannyi az idő!

– Hazudik! – a kisfiú már a sírással küszködött, de ökölbe szorította kezét. – Nekem azt mondta, hogy fél négy van!

– Olyan makacs ez a fiú... – fordult felém a kislány, mint felnőtt a felnőtthöz. Anyáskodó, gondoskodó mozdulattal átölelte  a kisfiút, s amikor az dühösen kiszakította magát, a megkínzott,  de önmagával nagyon elégedett asszony tónusában hozzátette:

– Láthatod te is.

Ez már egyértelmű utánzás volt. Nyilván nemegyszer hallotta, amint anyja a barátnőjének panaszkodva ezt a fordulatot használta: „Hát most magad is láthatod, milyen ember ez, a saját szemeddel láthatod.”

– Valóban háromnegyed öt van – fordultam a kisfiúhoz, amilyen kedvesen csak tudtam. – Bár az is igaz, hogy az előbb fél négy volt. Tudod, a világ úgy van berendezve, hogy ami korábban igaz volt, most már nem az.

– Figyelj arra, amit a fiú mond! – szólt rá a kislány szigorúan a pajtására.

– Ami pedig most igaz, nem lesz igaz később.

– Tényleg?

– Igen, ebbe bele kell törődnöd.

A kisfiú egy ideig gondolkodott, aztán leült a padra. De nem mellém, hanem a pad szélére, a lehető legtávolabb tőlem és a kislánytól.

– Akkor én várok – szólt elszántan, de nem nézett ránk, hanem a távolba bámult, oda, ahol a park véget ért.

– Mire vársz? – kérdeztem.

– A későbbre. Hogy az, amit mondasz, már ne legyen igaz.

A kislány jelentőségteljesen rám nézett, de én hirtelen úgy éreztem, hogy elegem van az egészből. Már nem akartam a kislány szövetségese lenni.

– Mennem kell – szóltam. – Valamit el kell intéznem. Fölálltam a padról, és elindultam.

– De maradj még! – hallottam magam mögött a kislány kiáltását.

Meggyorsítottam lépteimet.

– Hány óra van?

Már majdnem futottam. El akartam menekülni az Édenből, amelyben mindig ugyanaz a három szereplő játssza ugyanazt a drámát. Nem tetszett a kígyó szerepe, vagy inkább a birkáé, akit Éva változtatott kígyóvá. Menekülni azonban már alighanem késő volt, mert úgy éreztem magam, mint egy kígyó.

Elégtétel

2011.04.11. 21:37 livinbrainstorm

 Több panasz is érkezett hogy több mint egy hete nem írt egyikünk sem. Hát most írok.

A tollas kígyó unokaöccse

2011.04.02. 19:49 livinbrainstorm

 Mielőtt bárki megörülne, vagy elszörnyedne, hogy ez egy idióta, értelmetlen, polgárpukkasztó, gúnyos hangvételű, iróniával megspékelt, a társadalomra káros poszt lenne egy humor heroldot játszó, idióta, agyatlan, beteg, balfasz, ütnivaló, a társadalomból nemhogy kirekesztett de alapból azon kívülre született, hülyegyerek tollából, annak elmondom hogy nem.

Én kezdem.

Kipattant a szemem reggel hatkor, szombaton. Az más kérdés hogy ezt kiírtam facebookra, de még édesanyámat is felébresztettem. Innentől kb délig nem történt cselekvés. Délben realizáltam hogy csőtörés volt a házban és nincs víz. Gondolkodtam rajta hogy talán tejben megfürösztöm magam de nem éreztem magam elég hercegnőnek. Egykor realizáltam hogy van víz. Miután végeztem minden vízzel kapcsolatos tevékenységemmel kiválasztottam a legszebb és legtisztább párnát. Egy hippiinggel és egy kabáttal hagytam el a házat, párnával a kezemben. Kevés csodálkozó pillantást kaptam. Mintha mindennapos volna hogy egy hippigyerek párnával a kacsójában masírozik az utcán. A metróig nem is történt semmi. Ott egy öltönyös úr kérte el a párnámat, mondván hogy kényelmetlen az ülés. Válaszként szorosan magamhoz öleltem a párnámat és azt mondtam hogy nem. Nyugtázta hogy párnacsatázni megyek. Mondta hogy ő nem. Bólintottam. Leszálltam. 
A villamoson egy néger macho mellett álltam. Az arcára sütött a nap, úgyhogy áldottam a Tollas Kígyót hogy nem vigyorog, mert akkor tuti megvakulok a kibaszott niggerfogsorától. Leszálltam Borároson. Itt kb 10 percet vártam. Közben elbujkáltam a rajságszintet erősen meghaladó egyedektől az aluljáróban. Aztán balra néztem. Nem láttam semmit. Két mozgó alakot láttam, az egyik jellegzetesen félrehajtott fejjel, kezei mereven maga mellett. Megigazította a haját. A másiknak hosszú haja volt és valami barna izét szorongatott. Elindultam és köszöntöttem Dávidot és Andit. Aztán pofánbasztam Dávidot a párnámmal. Aztán megcsodáltuk egymás párnáit. Némileg megdöbbentem hogy az enyém volt a legfehérebb. Andinak csodálatosan szép barna, díszes párnája volt szőrös pingvinnel. Dávidnak enyhén retkes. (baszd meg. - korrnéni)

Én itt meguntam, folytasd légyszives. Aztán majd én is updateolom.

Dávidka update:

Igenis, uram. Naszóval. Miután összeszedtük kedves Kamillát is, elidultunk a párnás tinédzserekkel dugig tömött, kicsit sörszagú kettes villamossal, leszálltunk a fővám téren. A helyszínre megérkezve rájöttünk, hogy eddig ez az egyik legjobb helyszín, amit választhattak a párnacsatának. Kerestünk egy kis üres helyet, ahová ledobtam a táskám, ugyanis ÉÉÉÉÉÉN (önfényezés ötös) voltam olyan okos, hogy hoztam másfélliter piát, egy táskát, és volt nálam cigaretta. (immáron csillagos ötös) Visszaszámlálás után kb fél óráig még mindenki lelkesen küzdött, utána volt középen egy masszív embercsoport aki végig verte egymást a párnával, a szélén sok lány/imó/puhány/fáradt ember csak állt, és nézett. Ekkor jutott eszünkbe Marcellal, hogy trollkodjunk már valamit, mert ez így csigahányás. Végigrohantunk az összes álló emberen, és mindegyiket legalább háromszor megütöttük, így jelezve, hogy mi sokkal felsőbbrendűek vagyunk. Természetesen az ilyen akciók vége mindig az lett, hogy Marcival egymás hátának dőlve egy nagy kör közepén védekezünk a sok feldühödött párnás emberke ellen.

Mindezek mellett nem mellékes, hogy Marci az összes létező nagydarab/menő mamlasz/perzsiai herceget/pánkot/részeg faszt elverte duelben. Még egy speciális tollfelkavaró-taktikát is kifejlesztett az ellenség harcképtelenné tevéséhez.

Az egészben a legpoénabb szerintem nem az, hogy üthetsz mindenkit párnával, hanem a pillanat, mikor a retkes tollas párnád tartalma egy ártalmatlan kislány arcába durran bele, esetleg egy pánk hátára, esetleg egy maszkos martalóc hasára, aki elől utána természetesen menekülnöm kellett. Így ezek után tehát a legtermészetesebben és a legszívesebben vertem szét mindkét párnámat, - mert ugye én double-blade módban toltam, akkora troll vagyok - majd dobtam be a tollas huzatot a tömegbe.

Azt hiszem kb egy-másfél óra harc után, (miután Marcell egy harci prémet, vagy sámánbundát, feketeövet, vagy dzsedijelmezt, - akorhogy is nevezzük - szerzett a földről, és szétvert vele mindenkit), elindultunk (egy-két szál cigaretta társaságában) Andiékkal a Deák Ferenc térre.

én itt kiszálltam, de ha esetleg nem te folytatnád, majd megteszem én szívesen. Ahogy gondolod, my pleasure.

Marcika downdate:

Akkor folytatom.

Nos igen. Andi kijelentette hogy nem érhetek hozzá. Nem mondott igazat. Dávid ráadásul hergelt. Innentől kezdve körülbelül 1-5 percenként megböktem. Dávid azt mondta hogy ő partidohányos. Én azt feleltem hogy "ÉS PARTIVAN VAZEEE". Andi eltörte Dávid cigarettáját. Én felvetettem hogy temessük el. S mondtam egy imát. Az a kuka szent hellyé lett, zarándokoljatok el oda. Aztán tovább haladtunk. Elsétáltunk Majdnem minden mellett, meg egy Papucs mellett. Az Astorián Dávid megkérdezte hogy a Deák innen messze van e. Andi nagy ravaszak azt felelte hogy innen már nem, de ha a Kálvinon kérdezi, akkor az mondta volna hogy "hát kicsit messze". És mentünk tovább. Egy szakadék mellett, ami a négyes metró volt. Ugyanis a négyes metró mindenhol meg fog állni. Közben rájöttem hogy a sámáninjedi ruhám telefontartónak is jó. Azután átvágtunk egy körülbelül 3 méter széles kihalt pusztaságon. Andi megkerülte. A Gödör fele igyekeztünk. A hippik ellepték az egészet. De a hely varázslata működésbe lépett. Amint a fűre léptünk láttunk egy üres helyet ahol nem ül senki. Leültünk a párnánkra, kivéve Dávidot, mert ő nem. Előkapta a másfélliteres palackját, benne édes nektárral. Kértem egy koreszt. Kaptam. A láncdohányos kifejezésen is elmélkedtem. Arra jutottam hogy az egy gonosz ember aki feltekeri a láncokat és elszívja. Tehát sose láncold meg a bringádat láncdohányos közelében. Aztán beszélgetéssel ütöttük el az időt. Az jó messzire szállt. És visszajött egy részeg úriemberrel aki telefonált. Egy meglepődött szusszantás után azt mondta hogy "Há' gyere bazmeg, szívesen látlak" Aztán meglepődtünk hogy milyen kicsi a világ. Tényleg nagyon kicsi. Azután partifotókat készítettünk. Andi felvetette hogy menjünk. Úgyhogy beszéltünk tovább. Aztán tényleg elindultunk. A metrónál találkoztunk édesanyámmal. Azután utaztunk. Metróval. Ott partifotók készültek. A Blahán leszállva találkoztunk a Cimbalmos nagymesterrel. A fickó egy rozoga cimbalmon játszik. És szólózik. Profi. Adakoztunk neki Dávid pénzéből. Aztán elköszöntünk Kamitól. Azután hárman szálltunk fel a villamosra. Azután leszálltam. Lementem a metróhoz. Utána visszajöttem mert nem volt metró. A Jedijelmezemmel, és egy véres párnával masíroztam végig az Üllőin. És megúsztam hirtelen vaskoncentráció növekedés nélkül a véremben. Hazaértem, ledobtam a párnát, és leültem írni azt hogy A tollas kígyó unokaöccse...

thend

süti beállítások módosítása