threeh tenorz blogja

 







Ezt a képet aközben láttam, hogy Danival siettünk matekórára, találkoztunk Szőlővel és én menet közben abszolútértékes egyenlőtlenséget oldottam meg. Az agyam sebességet váltott. Ki akartam figurázni ezt az életmentő kiírást. Vigyázz! 400 V. Elképzeltem ahogy négyszáz Vbetű agyonver. Nem, gondoltam magamban, ez nem elég. V... térfogat. Hoppá, ezzel már lehet valamit kezdeni. De a 400 térfogat értelmetlen... volt. Térfogat. Térfogat. Tér fogat. 
























































update: Dáviddal rájöttünk az egyenletre, amivel a voltot átszámítják lóerőbe. Van ugye volt. Volt jele V. V a térfogat jele. Tér fogat. A fogatot általában 2 ló húzza. Tehát 400 V az 800 LE-vel egyenlő. 
update2: 800 LE-vel. 800 level. Csak 800as szint után nem röhögtök ezen. 

Frenetikus Április elsejei KülönKiadás.

Azért így emeltem ki a betűket mert így egy nagyon szellemes szóviccet kapunk. Ha. Ha. Ha. Szellemes, vágod, jön ésígy buu. 

A holnapi nap minden órájában közzétennénk egy posztot. A 'minden öt percben' ötleten is gondolkodtam, a 'ránk jött az öt perc és nem megy el' iszonyatos vicc elsütése végett, de azt hiszem jócskán meghaladná a termékenységünket az a csöpp 288 poszt. 

Ezúton felkérem tenortársaimat is működjenek közre. Ha jobb ötlet születik akkor akié az ötlet azt megöljük és ketten élünk tovább a dicsőségben. (te iszonyat hülye vagy - korrnéni)

Az előbb kiposztoltam hogy majdnem minden. És elgondolkoztam, hogy a minden az tulajdonképp mennyire rémisztő fogalom. Minden. Az összes világegyetem. És amiben a világegyetemek vannak. És így tovább. Hátborzongató, szerintem. 

A másik dolog ami lenyűgözően ijesztő az a fraktálok.

Itt volt az a pont amikor elcsodálkoztam magamon. Hogy hogy ilyen komoly témákon agyalok? Megvilágosodtam? Benőtt a fejem lágya? Vagy simán csak normális ember lettem? Ahogy ezen tűnődtem végigolvastam a posztomat. A fraktál szónál egy kép jelent meg a fejemben.

Bónusz: 
Itt a kauszt, hol a kauszt?

 

A mai nap kb. 16 : 31 körül kinyitottam a mélyhűtőt, és megláttam benne 4 csirkecombot. Már a mélyhűtő is furcsa volt, mivelhogy mér kell olyan mélyre tenni a hűtőt, mikor az amúgy is hűt. Ez még annyira nem zavart, de mikor megláttam a csirkecomb populációt, a bajszom levedlett, és delfinné változott. Elgondolkodtam, hogy hogy került a mélyhűtőnkbe 4 csirkecomb? Egyetlen reális feltételezés jutott eszembe: a csirkecombok nyilvánvalóan a Jupiter egyik holdjáról kerültek ide. Utánanéztem ezeknek a dolgoknak, és rájöttem , hogy az Európa jéggel borított felszíne, és hideg légköre kiválóan alkalmas a csirkecomboknak. Nem tudtam mit tegyek. Mivel le voltak fagyasztva , úgy döntöttem kiolvasztom őket, és beletettem a 4 jövevényt egy tál forró vízbe. Mikor láttam, hogy kezdenek éledezni úgy döntöttem kiveszem őket. Eléjük álltam , és megkérdeztem tőlük honnan jöttek. Valahogy így

- Honnan jöttetek?

Nem válaszoltak. Később rájöttem, hogy azért mert a csirkecombok nem tudnak beszélni. Idegességemben nem tudtam épp ésszel gondolkodni, így fogtam egy kést , és mondtam nekik, hogy van nálam kés . valahogy így:

- Van nálam kés.

Erre ők nagyon megijedtek, és hátrálni kezdtek. Megfogtam az egyiket , és beledobtam a sütőbe. A többi kegyelemért könyörgött, de mivel nem volt nálam ha akartam se tudtam volna nekik adni. Megfogtam a a többit, és bevágtam őket a sütőbe, épp úgy ahogy az elsőt. Hatalmas kínok közepette sültek meg elevenen, s én mikor megláttam eltorzult arcukat, elment az étvágyam. Megszántam őket, és végtisztesség gyanánt, építettem egy űrhajót amivel visszalőhettem őket az Európára.

Egy férfi lépdel az utcán, elmerülve gondolatainak halmazába. Egyszer csak fölnéz. Egy lány jön vele szembe. Bögyei csak úgy lefitymálóan kibuggyannak pólójából, s bimbója oly hegyesen áll, hogy majd kiszúrja a férfi szemét. A férfi szemet vet a leányra. Megfogja jobb szemét, s erőteljes mozdulattal kirántja helyéről, s nekidobja a lánynak. Nézik egymást, majd a férfi váratlanul elővesz egy fazekat tele zabkásával, és hozzá egy kanalat. Kavarni kezdenek. Mikor már jól megkavarták a zabkását, leteszik a kanalat, és nézik tovább egymást. Megfogják egymás kezét, és továbbindulnak az úton, immáron ketten. Befordulnak egy sikátorba, s azt mondja a férfi.

-         Szeretlek.

-         Én is. – mondja  a leány

 A férfi megfogja a nő vállát, s lassan végigsimítja az egész kezét.

- A bőröd oly puha, és selymes, mint a nyári hajnalon frissen fosott szar.

A lány elpirul, a férfi folytatja.

- A szád, mint egy távol keleti extázisban lévő ánusz, mely alig várja, hogy a holdfény rávetüljön rózsájára, és végigsimogassa.

A lány válasz helyet megmarkolja a férfi szőrét. A férfi elhullajt néhány örömsikolyt, és visszamarkol. Ekkor rájön, hogy a lány egy ló. Hatalmas nyerítések közepette fogadja a visszamarkolást. A férfi meghökken néhány perce, majd elővesz egy kockacukrot, és a lónak adja. Még egy orbitális nyerítés hangzik fel a  sikátorból, és a férfi úgy dönt továbbáll, de hirtelen átváltozik egy masztodonná. Eleinte ő maga se érti mi történt de mire ráeszmél már késő, reménytelenül beragad a sikátorba méretes masztodontestével. A ló kimenne a sikátorból, de képtelen rá, mivelhogy a masztodon eltorlaszolja a sikátor kijáratát.  Már három napja ott lehetnek, amikor elkezdenek mutatkozni a szomjúság, és az éhség első jelei. A ló föltalálja magát, s lefeji a masztodont, így legalább a szomját olthatja. Az ötödik napon a masztodon kezd elgyengülni, aztán hirtelen meghal. A ló eleinte megörül, de aztán rájön, hogy ettől még nem tud kijutni innen, sőt még fejni sem tud. Pár nappal késöbb, kb. a kilencedik napon a masztodon holteste elkezd rothadni, és iritálja a tetemből föláramló bűz a ló orrnyálkahártyáját. Ez még jobban kikészíti. A 12. nap környékén a ló végre váratlanul meghal.

Most joggal kérdezitek mi ebben a happy end. Hát, hogy nem kellet végignézni egy masztodon, és egy ló közösülését!!!!!!!!

 A minap, elképzeltem, tulajdonképpen hogyan is élhet Márti cicusa. (csak reméld, hogy nem veszi zokon - korrnéni) Egészen biztosan egy palotában lakik a rózsadombon, sokkal nagyobban mint Mártiék. Minden reggel felkel, megkapja az ágybareggelit, libamájpástétom, és tejporos tej (tudniillik az előkelő macskák azt jobban szeretik). Ezután felül a bársonypáholyába, ahol öt (mély elnézését kérem - korrnéni) szolga az elkapkodott cicafésű miatt kutyafésűvel keféli. Marci utálja a kutyafésűt, utálja a gondolatot, hogy kutyafésűvel fésülik, de tűri, mert nemes lélek, hogy nézne már az ki, ha nekiállna velük veszekedni.

Miután a reggeli készülődést befejezte, felveszi a legnemesebb cicanyakörvet, amit csak kapni lehet, és elégedetten ül vissza trónjára. Elvégzi napi teendőit, nem kis bérért egereket fogat magának az utca macskáival, meglátogatja a gróf és lovag cicahaverjait, bécsi előkelő estekre jár, és nézi a Tom & Jerry-t a TV-ben. Amennyiben kis szabadideje akad, meglátogattatja magát a gazdijával.

LEHET, hogy ez mind nem így történik, szabad utat adtam a fantáziámnak. Márti, remélem nem haragszol. :D

 Mivel egy házidolgozat megírásán fáradozom semmi érdemlegeset nem tudok írni.


A következő videók esetlegesen sérthetik az ön zenei ízlését

Odaértem Andihoz úgy fél 6 felé. Miután elindultunk, bejártuk a fél várost egy doboz cigiért, (mert vagy nem volt nyitva, vagy nem adták ki xD), odaértünk összvissz 2 perc késéssel. Beálltunk majdnemhogy az első sorba, de azt a letargiát ami ott volt, ne tudjátok meg.. Szerintem ez nem a HS7 közönsége volt. Volt egy csávó, aki kb úgy nézett ki mint egy nagypapa, full bevolt állva, üvöltötte a szöveget (hangosabban mint a zenekar) és közben nyomta a dobokat, emellett limbózott is. Erősen pia és fű szaga volt, de ebbe ne menjünk bele. :D A másik fajta ember aki ott volt, az egy nagycsaládos anyuka és apuka, kisfiával/lányával, szóval érdekes kis közönség volt. Volt kb 6-7 ember aki tényleg a HS7 koncertre jött.

A kis szünetben, mikor elkezdődött a Föld Órája (kopirájt, trédmárk, egyebek, nem akarom, hogy ezért felkoncoljanak - korrnéni) beugrottunk az Árkádba (még mindig kopirájt, trédmárk, egyebek - korrnéni), azon belül a McDonald'sba (kopi.. szarom én már le, elegem van - korrnéni) enni egy-két Sajtburgert (haha:@ - korrnéni). Ennyire paraszt még életemben nem voltam, ennél feltűnőbben nem is tudtuk volna 6x újratölteni az egyetlen kisüdítőnket ami volt. xD

Visszaérve, már igazából előbb elkezdték, vagy esetleg ANDI TUDTA ROSSZUL mikor kezdődik, persze természetesen inkább előbb kezdték. No mindegy.  Egy számról maradtunk le, a többi egész ütős volt, akkusztikusan is jól szólt. (Jól össze van rakva a zenekar, tényleg zseniális amit csinálnak, csak hát a tagok kinézete elég nyomi. Nembaj, így csak mégjobban szeretem őket.) Két új dolgot tanultam, külföldön úgy buliznak rockkoncerteken az emberek, hogy picit behajlítva felmutatják a hüvelykujjukat, és csuklójuk forgatásával fúrják az eget. A másik, hogy sokkal poénabb az "egy-két" beszámolás helyett magyar szavakat használni, például "kif-li". Ezt elloptam tőlük.(Gratulálok, ez aztán igazán egyéni - korrnéni) :P

Hazafelé tartva, az amúgyis fáradt Andi agyát még lefárasztottam a hülyeségeimmel, igazából fogalmam sincs hogy bírja ki, de őszinte tiszteletem. :D

A héven ecsetelve neki, hogy mennyire féltem a cigányoktól (mert hát jó környéken lakik)(tudom én, hogy csak meg akarod fektetni - korrnéni), olyan 23:05 körül kaptam egy "hazaértem tündérmackó :) <3" tartalmú sms-t, amin különösen jót mosolyogtam.

Na, kb ennyi lett volna, semmi agyfasz, vagy kitalált dolog, ez inkább egy ilyen átlagos élménybeszámolónak lett tervezve. (Lófaszt. Csak nem jutott semmi vicces az eszedbe. - korrnéni)

 Hogy miért szerettem meg a Slipknotot? 




Valami ilyesmi játszódhat le az ember fejében amikor megőrül. Egyszerűen... fura.


Pantera




Mötáááááááááál!

 

Túl sok a mötál? 
Nesztek, művelődjetek:





Mindegyik szám egy mestermű. A maga nemében. 

 Marci betért egy régiségboltba, s ahogy nézelődött, a sarokban megpillantott egy szakállas fiatalembert formázó, életnagyságú figurát. Egy empire óra és egy Ping-csong-huan-dinasztiabeli kínai váza között állt.

– Viaszból van vagy elefántcsontból? – kérdezte Marci az üzlet tulajdonosát.
– Egyikből sem. Ez egy élő forradalmár a huszadik század végéről. Eredeti darab. Nem akarja megvenni?
– És sokba kerül egy ilyen forradalmár?
– Ugyan, áron alul odaadom, a forradalmároknak mostanában nincs áruk. Van még belőlük húsz darab a raktárban. Mint régiség, őszintén szólva, szinte teljesen értéktelen az óriási kínálat miatt.
– Akkor miért kínálgatja nekem?
– Mert használati értéke még lehet, ha ön is úgy gondolja.
– Ugyan mi hasznát vehetem?
– Fölállítja a lakásában, ott fog önnek forradalmárkodni.
– Vagyis mit fog csinálni?
– Széttöri az edényeit, uram, kitépi a kilincseket, összekoszolja a szalonban a szőnyeget... bármit, ami egy forradalmárhoz illik.
– És maga ezt haszonnak nevezi? Hiszen csak kárt okoz, bármihez nyúl!
– És ön még sosem unatkozott életében? Na, legyen őszinte!

Marci behunyta a szemét. És maga előtt látta a konyhai edényeket, amint szép rendben sorakoznak, mint mindig, a polcokon, látta a kilincseket változatlanul mindig a helyükön, a szalonban a ragyogóan tiszta szőnyeget... Valóban, semmi jó dolog, csupa unalom...

– Jól van, megveszem.
– Becsomagoljam?
– Nem kell, legalább hetvenkilós, majd jön a saját lábán.

Mindjárt kinn az utcán megverte. Azonnal érezte, hogy valami történik az életében.

A tanulás meghozza a gyümölcsét. És mivel a gyümölcsből lehet pálinkát főzni...

Ez a sor igaz. Teljességgel. A jó tanulók alkoholisták. Gondoljunk csak az egyetemekre, és az ottani életre. Az egyetemista az egy életmód. Csak sok munkával és tanulással lehet elérni. 

Na de mi van a rossz tanulókkal?

Azt hiszem rájöttem. 
A rossz tanulóknak sok az egyesük. A tanárok előszeretettel nevezik karónak. Vagy kapának. Mindkettő elengedhetetlen a szőlőtermesztéshez. A szőlőből pedig mit lehet csinálni? Bort.

Örüljetek ti kis alkeszok.

Dávid facebook kommentje felkeltette a kíváncsiságomat. Egy nemzetközileg elismert tudóscsapat segítségével fényt derítettem a titokra.

Hosszas kísérletek, számolások és vitatkozás után jöttünk rá a világ utolsó nagy titkára.

Ne higgyetek semminek, a világ a legnagyobb rendben van. Mindenki örüljön.


 600x = jó / : 2

Mindenki tudja, hogy műholdak röpködnek fölöttünk. Puszta szemmel nem látni őket, sőt távcsővel se, mert a kozmoszban röpködnek. Ők viszont látnak minket. Mi több, le is tudnak fényképezni mindent, ami a Földön található – mégpedig olyan pontossággal, hogy bármi, ami fél méternél hosszabb vagy szélesebb, olyan pontosan látszik a képen, mintha csak valami apple-termékkel rendelkező egyén iPhonejával partifotót készített volna.

Kit érdekel – gondoltam magamban –, az én pofám nem nagyobb fél méternél. Azért elkezdtem nyomozni az ügyben. Akár fel is dagadhatna a pofám egy csontvelőgyulladástól, vagy – isten ments! – valaki bemos egyet, aztán jól nézek ki a képen. De a fizimiskám valahogy tetszést aratott, és senki se vágott be. Sokra mentem vele. Egy reggel bekapcsoltam a tv-t, és megtudtam, hogy tökéletesítették a műholdakat, és most már azt is képesek lefényképezni, ami fél méternél kisebb és harminc centinél nagyobb. Nincs mit tenni – gondoltam magamban. – Kénytelen leszek hetente legalább egyszer borotválkozni. Mi van, ha igénytelennek látszom a képen? Nem szeretek borotválkozni, de amit ígérek, megtartom, így hát hetente egyszer, sőt kétszer is megborotválkoztam, különösen mielőtt a belvárosba indultam, innen a semmi széléről, Soroksárról. De az újság nyomban hírül adta, hogy a technika fejlődésének köszönhetően már mindent le tudnak fényképezni, méretre való tekintet nélkül. Hogy lépést tartsak a technikával, kénytelen voltam naponta borotválkozni, és vettem egy új inget, ami előre nem látható kiadás volt. A cipőmet is kitisztítottam, s egyáltalán, vigyáznom kellett arra, hogy hétköznap is úgy nézzek ki, mint azelőtt csak alkalmakkor. Egyedül borotvára és cipőtisztítóra kétszer annyit költöttem, mint a technikai fejlődés előtt. Amikor a megújított útlevelemet csináltatták édesanyámék, kellett csatolnom hozzá egy képet is. Gondoltam, minek menjek fényképészhez, és fizessek megint, amikor van rólam egy csomó fénykép. Írtam hát az Egyesült Nemzeteknek, hogy küldjenek egyet. Gondolom, egy igazán jár. Nem?

Hát válasz nem érkezett. Vártam, vártam, semmi. A kérvényt viszont határidőre be kellett adnom, másképp nem készülhetett volna el az útlevelem. Elmentem a fényképészhez, csinált rólam egy fotót, a saját zsebemből kifizettem, és beadtam a kérvényt. Aztán felszálltam a villamosra, és elmentem az utolsó megállóig. Onnan még sokat gyalogoltam, amíg egy üres mezőre értem. Körülnéztem, sehol egy teremtett lélek, csak valami tehenek, de azok is messze. Lehúztam a nadrágom, és az ég felé tartottam a fenekem.

Hadd tudják meg, mit gondolok róluk. Köcsögök.

 Kb. fél órája jött át a szemben lévő szomszéd, megmondani, hogy hagyjam abba a gitározást, borzasztó amit művelek, és amúgyis a kurva anyámat. Mindjárt tolok is neki egy kis metál-micimackót. "ELINDULT HAZAFELÉ MIKÖZBEN SŰRŰN HULLT A HÓ, KELL HOGY LEGYEN A LAPOSÜVEGBEN VALAMI KIS INNIVALÓ" \,,/

Amennyiben más valakit is megsértettem a tahó viselkedésformámmal, elnézést kérek, mélyen elszégyellem magam, rituálisan felvágom az ereimet, és hason csúszok a diadalív alatt. További szép szombati munkanapot minden kedves elvtársnak, így féléjfél táján!

Tiltakozom!

 Ha ír valaki három sornál többet, mindenki bassza elolvasni. Ez után a sor után biztosan mosolyogsz, mert tudod hogy igazam van. Ne tagadd, jól tudod, hogy igazam van.

ÚÚÚÚÚGYHOGY következzék valami igénytelen fos poszt gagyi képekkel. Endzsoj.

KKK (avagy a kreatív képgyűjtemény karnevál)

Néger csokifagylaltot eszik csokis tölcsérből az este közepén (vakuval készült kép)

Koszos bácsi egy sötét szénbányában pózol

Elment az áram az öregek otthonában

Igen csekély mennyiségű kozmoszpor

Leonardo Da Vinci - Mona Lisa - az első, alapozó réteg

Albínónéger, a kamerának háttal, hóangyalt csinál

Kortárs művészkép: egy vak botja, negyvenszeres nagyításban

Albínó nyúl erős ködben

Két vörös sapkájú úriember jégen horgásznak lékeléssel (madártávlatból készült kép)

NOS, ennyi lett volna a mai igénytelen posztom, tetszett vagy nem, nem érdekel, mert szar lett.

 Úton hazafelé, egy érdekes öreg házaspár beszélgetését hallgattam, tudom bunkóság, de mégiscsak üvöltöztek, én pedig ilyenkor mindent megteszek, hogy szórakoztassam magam valahogy, hogy ébren maradjak.
Szombat, estefelé, 18 óra 54 perc. 66-os és 23-as expressz busz megállója. A legközelebbi hatvanhatos pont 54-re volt kiírva, a 23E már régesrég elment, soká is jött volna másik. Tudniillik, ugyan arra kanyarodnak először, csak a Soroksári úton mennek két felé. Az előbbi balra, az utóbbi jobbra.
Egy tipikus házsártos öreg nő és a papucs öreg férje vitatkoztak, hogy miért ezzel a "szar huszonhármassal" kell menniük, miért nem mondjuk hévvel, tudomisén. Természetesen a vitát végig a nő vezette, neki volt igaza.
Megérkezik a megállóba az általam várva várt hatvanhatos busz, nagyon siettem már fel, mert igencsak meg voltam ázva, és már azon is felhúztam magam, hogy a két öreg ügyetlenkedik fel a magaspadlós busz lépcsőjén. Itt még le sem esett a helyzet.
Mennek egy-két megállót, mire az úr félénken megemlíti, hogy ez a busz nagyon nem arra megy, (ugyanis ők (gondolom) azért szálltak fel, mert a buszra SEHOL nem volt kiírva, hogy milyen. Akár énis szállhattam volna rosszra, rám vallt volna. Mindegy is.) mire a felesége elkezd vele ordibálni, hogy ő még életében nem ment ezzel a huszonhármas expresszel, honnan az ördögből kéne tudnia, hogy ez nem is arra megy amerre a huszon hármas. A férj még próbált tiltakozni, hogy ez nem az a busz, esélye nem volt. A nőnek itt is igaza lett.
Már réges-rég túlhaladtak azon a megállón, ahol javíthatták volna a hibát, a nő már csak makacsságból sem hagyta. Aztán ez a párbeszéd zajlott le köztük:

-Ott le tudtunk volna szállni, és átszállni a hévre, ha már ez a telibebaszott buszod nem arra megy... - kezdte lenézően az úr.
-Várj, az ott egy sima huszonhármas, ha előbb megyünk át a lámpán, átszállhatunk. Báááááár, ezis arra menne, biztos majd megfordul valahol.
-A lámpa előbb elengedte, már nem tudunk rá átszállni.
-Most már nem mindegy akkor?
-De, most már mindegy.
-Hát de nincs igazam?
-De, igazad van.

Egyetértettek. És nem szálltak le. Egészen Soroksárig jöttek.

Nem akarom lelőni a poént, túloldal... ;D

 egy végtelen sok szobás hotel akkor is tud végtelen sok vendéget fogadni még, ha a hotel tele van.

1=0,999...

a fekete lyuk mindent elnyel, nem juthat ki belőle SEMMIEN információ. Honnan tudunk akkor a fekete lyukakról?

Ha a világegyetem végtelen, tehát végtelen csillag van mindenhol, miért nem fehérnek látjuk, miért fekete?

Ha visszautazom az időben, és megölöm az apámat még csecsemőkorában, akkor én nem fogok megszületni, tehát nem tudok visszamenni, hogy megöljem őt. Így meg fogok születni.

"Most hazudok." Akkor mégis most mivan?

Tartalmazza-e az összes önmagát nem tartalmazó halmaz halmaza önmagát?

Ha mindenki vagy maga borotválkozik, vagy a borbély beretválja. Ki borotválja a borbélyt? Jó, jó igen, egy másik borbély. De azt a borbélyt ki borotválja?...

Zénón nyolc lábnyira áll egy fától, kezében egy követ tart. A követ a fa felé hajítja. Ahhoz, hogy a kő eltalálja a fát, először meg kell tennie a köztük lévő távolság, azaz a nyolc láb felét, ehhez pedig valamennyi időre van szüksége. Ezután még mindig hátra van négy láb, ennek megtételéhez pedig először ennek a felét, vagyis további két lábat kell repülnie, és ehhez ismét adott idő kell. Ezután további egy, majd fél, majd negyed lábat kell megtennie, és így tovább a végtelenségig. Zénón következtetése: a kő sohasem éri el a fát.

Itt egy repülő nyílvesszőt kell elképzelnünk. Bármely időpillanatban a nyíl a levegő egy ismert pontján tartózkodik. Ha ennek a pillanatnak nincs időbeli kiterjedése, akkor a nyílnak „nincs ideje”, hogy elmozduljon, tehát nyugalomban kell, hogy legyen. Hasonló logikával belátható, hogy az ezt követő pillanatokban is nyugalomban van. Mivel ez az idő bármelyik pillanatára igazolható, a nyílvessző egyáltalán nem mozoghat: a mozgása csak illúzió. Zénón ez alapján azt állítja, hogy a mozgás csak illúzió, valójában nem létezik, így tehát sebességről sincs értelme beszélni, sem annak határértékéről.

Ha a hajó minden elemét már legalább egyszer kicserélték, akkor vajon még mindig ugyanaz a hajó-e?

Meddig homokkupac a homokkupac, és mikortól különálló homokszemcsék?

Az emberek gyakran a céljukkal ellentétesen cselekednek, egyre távolabb kerülve attól, amit megpróbálnak elérni.

Az ember sohasem lehet mentes minden vezérléstől, mert ha az, akkor önmagát vezérli.

A gonosz létezése ellentmondásban van egy mindenható és gondoskodó isten létével.

Mi történik, ha a megállíthatatlan ágyúgolyó feldönthetetlen oszlopnak ütközik?

Hihetetlen dolog történt velem a minap, arra ébredtem, hogy már nem alszom. Sőt, nap mint nap megtörténik velem a fordítottja is, azt veszem észre alvás közben, hogy már nem vagyok ébren. Gondoljatok bele, mi lenne ha nem így történne? Alvás közben nem aludnál hanem ébren lennél, és mikor felkelnél, arra ébrednél, hogy alszol. Tulajdonképpen most ébren vagyok, vagy alszom? Azt hiszem, ez sosem fog kiderülni.

 Már készült aludni, amikor a fal mögött egy hangos koppanás hallatszott. Na, kezdődik – gondolta B. úr. – A szomszéd levette az egyik cipőjét, és a padlóra ejtette. Most addig nem fogok tudni elaludni, amíg le nem veszi a másikat is, arra meg várhatok. 

Hogy megkönnyebbült, amikor kisvártatva meghallotta a második koppanást! Újból elaludt, amikor a fal mögött egy harmadik koppanás hallatszott, és elűzte az álmát. Ez váratlanul érte. Lehetséges, hogy a szomszédomnak három lába van? Lehetetlen! Tehát visszavette az egyik cipőt, aztán megint levetette? Kevéssé valószínű. Tehát minden bizonnyal ketten vannak. És kezdődött is a gyötrelem, pontosan úgy, ahogy előre láttam. Egyedül a remény tartotta benne a lelket, hogy egyszer majdcsak leveszi a másik cipőt. Telt múlt az éjszaka, de a másik, vagyis negyedik koppanást se akkor, se később nem hallott.

Egész éjjel le se hunyta a szemét, reggel pedig teljesen kimerülten ment le reggelizni. Találkozott a szomszéddal. Kereste a másikat is, de nem volt vele, egyedül jött. Az a másik biztosan részegen aludt el, és azóta is fél cipőben hortyog. 

– Magánál vannak egerek? – szólította meg a szomszéd. - Mert nálam vannak. Olyan zajt csaptak, hogy kénytelen voltam hozzájuk vágni a cipőm, hogy abbahagyják. 

Azóta B. úr abbahagyta a logikus gondolkodást. Egyetlen hülye egér erősebb az egész logikánál, a logika pedig csak értelmetlenséghez vezet. Felesleges gondolkodni.