threeh tenorz blogja

Péter épp a vonaton aludt. Ébredés a maszatos vonatablak mellett, le-lecsukló fejjel, valahanyadszor. Semmi allegorikus nincs az egészben, pedig szeretné. Hajnal van, szürke, mint a másnapok általában.

 - A picsába!

Mindenki észrevette már, hogy a galambok mennyire elszaporodtak, főleg a városokban. Nem tudni honnan jönnek, és miért, csak azt , hogy egyre többen vannak. Néznek ki a kis buta szemükkel, a szintén idióta fejükből. Életük egyetlen célja, hogy trollkodjanak. Kicsi ánuszukból, apró galacsinokat lövelnek ki főleg a fehér kocsikra, ami elég idegesítő tud lenni, főleg ha ezt a vadiúj audival csinálják. Egyetlen megoldás a galambinvázió ellen, ha munkára fogjuk őket, akkor esetleg megijednek, és elmenekülnek. Egy galamb nem sok mindenre képes, így figyelmesen kell megválasztani a neki szánt munkát. Például osztogathatnak szórólapokat, az amúgy is tökéletesen illene a trollkodós stílusukhoz. Nyilván előszeretettel tolnák a gyanútlan áldozat arcába az olcsó angol nyelvtanfolyamról szóló papírdarabot. Ha esetleg mégse akarnánk munkára fogni őket, akkor csakis egyetlen megoldás létezik. A galambok rejtélyes módon utálják a Burkina Fasoi embereket. Minden városba Burkina Fasoi embereket kéne importálni, és a galambok tollukat vesztve menekülnének. (meglepő módon ezzel nem sok dolgom volt - korrnéni)

Csakis kizárólag  a fehér galambokat nem szabad bántani, ők legalább jelképeznek valamit.

Galambok trollkodás közben

Minap az utcán sétálva megláttam egy sajtkrémet. Szomorúan állt ott ahol volt. Néztem egy darabig majd hirtelen megindultam felé. Amint egyre közelebb értem a sajtkrém is egyre nagyobbnak tűnt. Fura ez a világ - gondoltam. Odahajoltam hozzá, és a szemébe néztem, s nagy meglepetésemre megszólalt, hogy szia. Éreztem, hogy valami nincs rendjén. Köztudott, hogy a sajtkrémek nem beszélnek. Ebből arra következtettem, hogy ez nem egy közönséges sajtkrém. Gondolataimat továbbfűzve rájöttem, hogy ha nem egy átlagos sajtkrémről beszélünk, akkor az ízének is különlegesnek kell lenni. Teljesen véletlenül volt nálam egy banán, és egy kenyér. Megfogtam a banánt, és megettem. A banán finom volt. A kenyérrel már óvatosabban bántam el. Megfogtam a sajtkrémet, majd rákentem a kenyérre. A sajtkrém nem igazán ellenkezett, csak odalegyintett egy viszlátot, és már el is tűnt az emésztőrendszer legsötétebb bugyraiba , a kenyérrel együtt. Vártam néhány másodpercet, még az ízlelőbimbóim fölfogták, a sajtkrém ízét, s rá kellet jönnöm, hogy nem finom. Megfogadtam, hogy sose eszek több beszélő sajtkrémet.

Mi lenne ha lenne egy olyan gép amivel hatékonyan lehetne lovakat hámozni? Egy igényesen lehántolt lóhéj manapság nagyon drága tud lenni. Virágzik a fekete piac is amelyen olcsó igénytelen, esetleg hamis lóhéjakat sóznak ránk. Ha lenne egy ilyen gépünk, valószínüleg mindenki hozzájutna az olcsó, és minőségi lóhéjakhoz. És mire használnák? Egy lóhéjt gyakorlatilag mindenre lehet használni. Lehet vele telefonálni, kitörölni vele ánuszunk, ráülni, esetleg, vermet ásni, vagy galambot södörni. Mindettől megfosztanak minket a nagyvállalatok akik kevés lóhéjat termelnek, hogy azokat drágábban tudják eladni. Az iparosodás során ugyan fölerősödött a lóhéjtermelés, majd ahogy a népességszám hirtelen megugrott a lóhéjkereskedelem majdnem csődbe ment.

 A faekében az a legszebb, hogy faeke. Ha van faekéd, akkor valószínűleg van lovad is. A lovadnak van patkója. A lópatkó szerencsét hoz. Ha szerencséd van, akkor nyersz a szerencsejátékokon. Lesz pénzed még több lóra, faekére, földre és egyre több mindened lesz. Végtelen pénz.

 A Facebookon már van NEM Tetszik gomb is! Kattints a 'Bekapcsolom a NEM Tetszik gombot' linkre, hogy neked is legyen!

Bekapcsolom a NEM TETSZIK gombot

Yugo Koral/Zastava Koral – model samochodu produkowany od października 1980 roku przez serbskie zakłady Zastava w Kragujevacu. Auto od strony technicznej całkowicie bazowało na samochodzie Fiat 127. Wynikało to z faktu zakupienia pod koniec lat 70. przez zakłady w Kragujevacu licencji na ten model. Jednak zdecydowano się wprowadzić go do produkcji dopiero po zaprojektowaniu kompletnie nowego nadwozia. Auto to wyposażone zostało w silnik 0.9l o mocy 45 KM (przejęty z Fiata 127) oraz 1.1l o mocy 60 KM i 1.3l o mocy 65 KM (obydwa z modelu 101).

És hogy mi volt ez az egész? Fingom sincs. De ahány ilyen autót láttam szerbiában, MINDENKINEK ilyen volt... Azóta ezzel álmodok. Nekem kell egy ilyen rakás fos. Csak ezért fogok többek közt megtanulni lengyelül, hogy azt a fönti lényegtelen szöveget megértsem.

 Figyelem! Ha nincs kurva rohadt eszméletlen sok szabadidőd, eszedbe ne jusson elolvasni. Mind-mind felesleges információ. Á, csak hülyültem. Ha nem olvasod el, a büntetőtörvénykönyv "A" cikkelyében található "23-as" pontot megsérted, ja, meg össze leszel verve.

Az egész egy ártalmatlan párbeszéddel kezdődött, még a tél környékén.

-Te, apámék leakarnak menni zentára ilyen zenei fesztre, jönnél?
-Simáááán.

Zenta előtt egy héttel megbeszéltük hogy gyakorlunk, hát ez sajnos jó zenészhez méltóan nem jött össze. Nyílván, mit vár az ember szétszórt zenészektől, majd próbálni fognak időben, mi? Hát nem. De nem volt gond, a kedvünket nem szegte semmi sem, megyünk le Zentára, istenkirály lesz, és a többi.

Szerdán már ott aludtam Bencééknél, csütörtökön indultunk. Reggel még küldtünk egy-két köcsög "háháháhá mi megyünk szerbiába te meg neeeeeem" sms-t, kaptunk egy-két mókás választ rá. Elindultunk reggel a találkozási helyre, ahol a Macskaszem (Macskafos,Macskaszar, akik mint utólag kiderült, intravénásan küldik be a macskafost a szervezetbe) zenekarra mindösszesen egy kerek órát kellett várni. Addig Bence édesapja kellemesen elszórakoztatott mindenkit, főleg mivel ő volt a "TŰŰŰŰŰŰZ URAAAAAAAAA" *mennydörgés, villámcsapás*.

Végre elindultunk Zentára, elég hamar leértünk, a határnál sem kötöttek belénk túlzottan a szerbek. A városba beérve először a "szállásunkhoz" vittek minket, a vendéglátás valami eszméletlen jó volt, körbenyalták a seggét MINDENKINEK kb ötször-hatszor. Mikor éppen ittuk a teánkat, Martina, a roppantul aranyos és/de/vagy fura szervezőember közölte velünk a szituációt, nem a diákszállóban fogunk megszállni, hanem a hotelben.

(Erről a bizonyos hotelről áradoztunk előtte egy héttel, poénkodtunk, mekkora lenne már, ha ott szállnánk meg, megfogadtuk, ha ott szállunk, megtanulunk énekelni, és a többi.)

Eléggé megörültünk, le voltunk döbbenve meg minden, és ez csak fokozódott mikor beléptünk a hely legpuccosabb hotelének legmenőbb ajtaján, odamentünk a *bla-bla-bla, áradozás a hotelről* de sajnos volt egy csavar a dologban. Megyünk a felújított hotelszobák mellett, hirtelen a hotel hangulata picit ilyen szocreálkommunistás arculatot vesz, az égők ki vannak égve, a falak omladoznak, a szobák undorítóak... Megyünk, megyünk a folyosón, majd odaérünk a Royal Hotel (*****) leg-nem-royalosabb szobájába. Eléggé demotiváló volt, de jót röhögtünk a naivságunkon. Nembaj, hippik vagyunk, átváltottunk a "szoba, szoba. ingyen van, ingyen minden megéri." gondolkodásmódra, majd mentünk fellépni, akkor még csak ketten. A kis bemutató egészen jól sikerült, nem rontottunk, lenyomtuk amit kellett, megdicsértek, satöbbi.

Utána a tiszteletünkre kaptunk vacsorát Közép-Európa egyik leghíresebb rock-blues kocsmájában a Mojo Clubban. Az a hely valami hihetetlen. Minden rockernek legalább egyszer meg kell látogatnia. A hangulat király, a zenék úgyszintén, a kaja meg kellemes csalódásomra még jobb. Nem is beszélve a minden hétvégén megrendezett bulikról, koncertekről, stb. Ezek után még trógerkedtünk kicsit a parkban, meg a Tiszaparton.

Másnap, pénteken, menni kellett próbálni. Értelme gyakorlatilag semmi nem volt, mivel nem volt ott a Véletlen Zenekar, csak Véletlen Ze (vágod, a kétharmad része), estig nem is jött meg Bence apja. Elmentünk átöltözni, sörözni egyet, meg már nem is tudom pontosan mit csinálni. Visszamentünk a művelődési házba, ott készülődtek már a zenekarok, és épp mikor kezdődött az egész (nekünk ugye nem kellett aggódni, a végén voltunk a műsornak), jött az Aphónia együttes Molnár Györggyel, úgyhogy mentünk próbálni.

A próba közben rájöttem, hogy bár én basszusgitározom, én adom az ALAPOT, lófasz sem tudok a számokból, Gyuri úgyszintén ott rakta össze a dolgokat, Bence elég magabiztosnak tűnt, bár azért erre sem mernék pénzösszeget rakni. A kis próba után, innám a kólámat zavartalanul, erre a pohár ELTÖRIK a kezemben, és az egész kóla a nadrágomra ömlött. Jellemző. :D Futottunk haza, minél gyorsabban, főleg mert úgy néztem ki, mint aki összehugyozta magát. Felvettem Bence pótnadrágját, ami hát igencsak slamposan állt rajtam, nembaj, hippisztájl. A koncertet hát... Lenyomtuk. Na igen. A saját mércémhez mérve kritikán aluli volt, máséhoz mérve egészen a középmezőnyben voltunk. Nem volt gond ez sem, kedvemet csak rövid ideig szegte, mert hát mégiscsak Zentán bulizunk, tök ingyen, jófej emberek közt. (Erről majd később) Megvártuk az eredményhirdetést, megettünk mindenféle ingyen kaját, majd mentünk át a Mojo Clubba retrodiszkóra, nagyon ütős buli volt, Bence picit kiütötte magát, nem vészesen, de mentünk haza. Legközelebb rászólok.

Szombaton indultunk Szabatkára, ahol gyakorlatilag semmi nem történt. Igen, az egész napot le tudom rendezni két mondatból. Hazaérve beültünk a Kaláka koncertjére, eszméletlen jó volt, beszélgettünk utána picit velük, és a költővel, akinek a versét zenésítette meg minden együttes. Ezután mentünk vacsorázni egy gála keretei között, bedobtam vagy két páleszt, meg vagy három sört, de lehet több is volt az, nem számoltam. Adtunk egy interview-t egy öreg hölgynek, aki egy újságba csinált a zentai fellépőkkel riportot. Én személy szerint jól éreztem magam, kellemeset beszélgettem az Evilági együttessel, Perisic Dianával, meg még aki hajlandó volt velem szóbaállni.

Vasárnap reggel indultunk haza, és most itt vagyok.

Egy két sehovánemillő-hejj-hajj-ihaj-csuhaj-rezeda(c)MolnárBence gondolat:

A Macskafosokat elneveztük SS alakulatnak, tudniillik nem kedveltük őket, és volt egy szopósszájú tagjuk, picit VV Szandikára hajazott a lány. Bence elnevezte őket SS-nek.

EEEEEEEEESZMÉLETLEN sok Yugo Koral55 típusú gépkocsit láttam, MINDEN ROHADT EMBERNEK OLYANJA VAN. Én azzal a szarrakással fogok álmodni MINDIG, komolyan mondom...

Rájöttünk, hogy Zentán az egót akciósan adják a zenekaroknak, a legtöbb ember akire ráköszöntem, csak felhúzta az orrát, lenézően beszélt, és más puccos zenekarok seggét nyalta.

Volt szerencsénk látni egy szerb "vonatot", szegény nagyon elszégyellhette magát, mert mikor megláttam egy hangos "EZ MEG MI?!" kérdéssel illettem. képzeljetek el egy rozsdás konzervdobozt kerekekkel, majd képzeljétek el, hogy downkóros feje van, és folyamatosan vigyorog rád. Na igen, a szerb vonatok ilyenek. Legalább volt humorérzékük.

Az amúgyis egykalapszar (igen, van ilyen kifejezés. Nincs? akkor most már van.) hotelszobánkban utolsó nap nem volt melegvíz, a dohányzástilalom ellenére cigiztem nyitott ablakokkal, kiborítottam fél liter sört amitől durva hányásszag lett, az ajtót nem lehetett bezárni, az ablakot nem lehetett rendesen kinyitni, a szag alapjáraton is ocsmány volt. De nagyon sokat röhögtünk magunkon/rajta, az is tény.

100%ig józanok szinte sosem voltunk. Ennek egyik fő oka, hogy a Mojo kedvenc kocsmámmá nőtte ki magát. :D 

Ennyi lett volna a beszámoló, ha mégvalami eszembejut, mindenképp ideírom a végére.

 A faeke egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy eke. Az eke fordítva is eke. Szóval csak meg kell fordítani és két ekénk van egyben. Így kettévághatjuk, s már két ekénk van. Ezt megismételhetjük többször is. A fölös ekéket eladhatjuk, és vehetünk belőle nagyobb földet, fogadhatunk földműveseket, s így rengeteg dolgot tudunk termelni. Így sok sok élelmünk lesz, lesz elég pénzünk hogy vegyünk egy hi-tech házikót, akár hibernálhatjuk is magunkat, így jelentősen javítva egy esetleges zombiapokalipszis túlélési esélyeit. Sőt. Mivel az emberek várható élettartama az idő múlásával egyre nő, így később felébredve nem 80 hanem 90 évesen halnánk meg. Örök élet és végtelen pénz.

 A faeke másik csodálatos tulajdonsága, hogy fa. Ha a szegényebbik szomszéd kölcsönkéri ekénket, de nem adhatjuk oda neki, hiába szeretnénk, mert még nekünk is fel kell szántani a földet, akkor kell szerezni egy másik ekét. Ha van egy öreg diófánk akkor beleolthatjuk faekénket és pár év múlva már terem is nekünk. Onnantól pedig kölcsönadhatjuk a barátainknak, akik viszonzásul mindenféle földi jóval elhalmoznak majd, vagy akár a piacon is eladhatjuk a fölös ekéinket. Profit. Végtelen pénz.

 A faeke egyik legjobb tulajdonsága, hogy fa. Ha például fázunk, de előtte pont földet szántottunk akkor kiváló tábortüzet lehet belőle gyújtani. Így nem fázunk meg, nem lesznek szövődményei a betegségünknek és azon a pénzen amit gyógyszerekre költöttünk volna, vehetünk egy másik faekét és még marad is pénz. Profit. Végtelen pénz.

A faeke majdnem fake. Az pedig nem igaz. Szóval a faeke nem szánt, hanem a létezés határát súrolja. Ez viszont azt jelenti, hogy a föld a létezés határa. Tehát, ha az embereket eltemetjük, akkor megszűnnek létezni. De ha nem akkor nem. Örök élet.

Amúgy belegondolva ez mekkora hülyeség. Meghal. És ha azt mondom hogy megrigó, vagy megzsiráf? 

...hiszen közelít a tél
Ne várd a májust, kedvesem
Öltözz fel jól, ha az utcára kilépsz.

Az idő úgy tűnik elfelejtett járni, csak csetlik-botlik.

 Achtung! 

Össznépi trollkodásra hívok össze mindenkit. x, y, z, t koordináták jelenleg még nincsenek. De ha lesz akkor megadom őket. 

Programok:

-polgárpukkasztás (gombostűvel, a bátrabbak kötőtűvel)
-figyelemfelkeltés (körülbelül reggel nyolckor, vekkerrel)
-trolibuszozás (legnagyobb trollok alapvető közlekedésmódja)
-random kötözködés emberekkel (cérnával, madzaggal, a bevállalósabbak kötéllel, lánccal)
-trollkodás (trololololololololololo)

Cél:

Az unalmas hétköznapokat kicsit feldobni. Nem túl magasra, de azért érezze a repülést gyönyörét. Az emberek nap mint nap úgy mennek mindenhova, hogy semmi érdekes nem történik velük. A cél az, hogy amint hazaérnek, úgy kezdjék a napi beszámolót, hogy "Hát hallod, ilyen még nem történt velem." vagy "Eszméletlen napom volt :D pár random fiatal..." vagy "Képzeld mit láttam :D" vagy "HOGY AZ A RETKES KIB*SZOTT K*RVA ISTEN SZ*PJA LE AZOKAT A KICS*SZETT..." Az utóbbi mondat 100 pontot ér. 
A többit később.