Nagyváthy Sanyi bácsi, egykori Malév-es fedélzeti mérnök egy élő legenda. A pár éve nyugdíjba vonult repülőember ma a Ferihegyi biztonsági szolgálat tagja. Nem tud és nem is akar a repüléstől és repülőtértől elszakadni, saját bevallása szerint az orvos is ezt írta fel neki. Íme néhány sztorija a sok közül:
1. Az utasok mindig is kíváncsiak voltak a pilótafülkére, még ha nem is sokat értettek belole. Egyszer egy nem túl eszes hölgy kívánta megtekinteni a Tu-154 kezeloszerveit. Félrehúzta a fülke ajtaját takaró függönyt, megkérdezte, bejöhet-e egy pillanatra. - Hölgyem, annak semmi értelme - felelte neki Sanyi bácsi. - Ó, elnézést, nem tudtam, hogy nem lehet - felelte a hölgy, és távozni akart. - Dehogynem lehet, de csak egy pillanatra bejönni, annak semmi értelme. Belépni és kimenni? Maradjon, nézzen körül. A nőnek leesett az ejtőernyos papírtantusz, belépett, majd nézegetni kezdte a navigátor munkahelyét és a muszerfalon a számtalan mutatót, műszert. - És ez, ezt hogy figyelik mind? - kérdezte értetlenül. - Ááá, nem figyeljük. Igazából ezek nem is muszerek, csak egy tapéta az üveg mögött. Látja, nem is mozdulnak a mutatók. - Óóó, értem. Érthető, hiszen ennyi műszerre nem is lehet figyelni. A nő ezek után az ablakon nézegetett kifelé. Odakint, mélyen alattunk, zárt felhotakaró, s úgy nézett ki, mintha állnának. Sanyi bácsi meg is kérdezte: - Ugye, azt akarja kérdezni, hogy mióta állunk? - Ooo, igen, pont erre gondoltam. - Hát olyan - ránézett az órájára - nyolc, nyolc és fél perce. - Micsoda? - csattant fel a kapitány - Nyolc perce vesztegelünk itt? Hát ezért állítottak meg? - elorehajolt, jobbra-balra nézett, mintha keresne valamit odakint - Nyolc perc, és ezek sehol, hát mondhatom! - Kik nincsenek sehol? - Megállított minket a légi irányítás, mert keresztben áthalad egy másik gép, de az meg késik. A nő arca felderült: - Egy másik gép? Hát ezt le kell fényképezni! Azzal kirohant a pilótafülkébol, és ujjongva mesélte a többi utasnak,hogy hamarosan egy másik gép fogja keresztezni az útjukat. Abban a pillanatban a jobb oldali ülésekrol felpattantak az emberek, és tódultak a kameráikkal a bal oldali ablakokhoz. Jó nagy tülekedés lett. A kapitány erre elkezdte a gépet balra dönteni, és beleszólt a mikrofonba: - Emberek, mit művelnek? Felborulunk! Erre az utasok egymást taposva igyekeztek vissza a helyükre.
2. Szokás szerint civil látogatót fogadtak a pilótafülkében, egy nyolc év körüli kissrácot. Nézte tágra nyílt szemekkel a sok műszert, kart,fogantyút, majd megszólalt: - Én azt hittem, robotpilóta vezeti a gépet. Mire a kapitány szögletes mozdulattal megfordult, ránézett, és így szólt: - Mi is ro-bo-tok va-gyunk! Azzal visszafordult, és mint egy robot, nyúlt a kapcsolókhoz, és hasonló hangon szólt a másodpilótához. Az is vette a lapot. - Ma-gas-ság hu-szon-öt-e-zer. - E-resz-kedj. - Húsz-e-zer. A kissrác nézte oket egy darabig, majd visszaszaladt a szüleihez, és elújságolta, mit látott: - És képzeljétek el, egészen úgy néznek ki, mint az igazi emberek!
3. A helyszín ezúttal is egy Tu-154-es pilótafülkéje, a szereplők pedig Sanyi bácsi kollégái és egy hülye utas, aki előrejött műszernézőbe. - Egyet áruljon el nekem, pilóta úr. Azt még értem, hogy nappal hogyan repülnek, mert ugye látják a földet, hogy merre járnak. De ilyenkor, éjszaka hogyan? Hiszen nem látni semmit! A kapitány kimutatott az ablakon. - Éjszaka még egyszerűbb. Látja, ott van két villogó fény a szárnyvégeken, egyszeruen azok között kell tartani a gépet. Az utas leesett állal nézett. - Aha, hát ez tényleg egyszerű.
4. Szintén látogató utas: - Lehet, hogy blőd a kérdés, de Önök repülés közben a Föld forgását tudják hasznosítani ugye? Sanyi bácsi válasza: - Ó, hogyne! Most például felemelkedünk, majd megvárjuk míg Bécs alánk forog, utána pedig leszállunk. Utas a feleségéhez: - Látod kisszívem nem is volt olyan hülye kérdés!?
