Szatirikus témáimért soha el nem múló hálával tartozom a Magyar Rádiónak, híradásai és egyéb műsorai kiapadhatatlan forrásul szolgáltak. Ha szabad egy példát. Reggelenként negyed hat körül kelek, kibotorkálok a konyhába, és elkészítem a reggelit a családnak. Míg főzöm a teát és kavarom a tejfölös túrót, a háttérben szól a rádió, nem mintha figyelnék rá, inkább csak azért, hogy ne legyen csönd. Egyik nap azonban megütötte a fülemet egy különös mondat. Épp a Falurádió műsora ment, egy állami gazdaság főállattenyésztője beszélt a terveikről, és egyszer csak a következőket mondja: – …ezt és ezt a tápszert többé nem 28alkalmazzuk a sertéshizlalásban, mert a sertések túlságosan savanyúnak találták! Kész, ennyi volt az egész. Nekem mégis megállt a kezemben a villa, mellyel a tejfölös túrót kavartam, és egyetlen élő kérdőjellé váltam: – Honnan tudja?! Mert ha azt mondta volna – morfondíroztam –, hogy ő maga találta savanyúnak, azt valahogy még el lehetett volna fogadni. Nem szép ugyan tőle, hogy eleszi a tápszert a disznók elől, de mint személyes véleményét, mindenképpen tiszteletben kellett volna tartanom. Akkor sem vitatkozhattunk volna vele, ha azt mondja, hogy ez a tápszer nem ízlett a sertéseknek, erre gyakorlati bizonyítékai is lehettek volna; kiszórtak az állatok elé mondjuk tíz kiló tápot, és megmaradt belőle kilenc kiló vagy ne adj’ Isten, tizenegy. De honnan veszi azt, hogy a sertések épp savanyúnak találták a tápot és nem például keserűnek vagy túl édesnek? A füstölt nyelv kedvelői tudják, hogy a 29sertés nyelve egész más képet mutat, mint a saját nyelvünk a tükörben, másképp helyezkednek el rajta az ízlelőbimbók és -szemölcsök. Már rég simára kevertem a túrót, és még mindig nem találtam a magabiztos kijelentés forrását: „…a sertések túlságosan savanyúnak találták!” Arra természetesen nem gondolhattam, hogy a nyilatkozó tévedett, esetleg pontatlanul fogalmazott, ez egy főállattenyésztővel nem fordulhat elő! Honnan tudhatta tehát? Hosszú töprengés után rájöttem; igenis létezik egy mód, ahogy rájöhetett; ha egy sertés, egy beszélő disznó személyesen mondta neki. Megoldva a rejtélyt elábrándoztam: milyen érdekes volna, ha ezt a beszélő disznót Józsinak hívnák, és a gazdája időnként azt mondaná neki: „Józsi, a kurva anyád!”
kommunista idők beli kultúrposzt, mert itt születtek a számomra legérdekesebb irodalmi művek
2011.02.25. 23:05 dave.ullm
Moldova György - Tökös-mákos rétes (részlet)
A bejegyzés trackback címe:
https://leoveymindfuck.blog.hu/api/trackback/id/tr32691136
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.