Panaszt kaptam hogy nem tetszett az írásom. Most mondom hogy nekem sem. 
Közben leugrottam az Csendes-óceánhoz és szörnyet haltam. Ahogy ott feküdtem 9000 méter mélyen az óceánban láttam a semmit. Nagy volt rajtam a nyomás. Aztán egyszer csak fényt láttam. Olyan fényes volt mint egy zsidó aranytallérja és olyan gyors hogy 2szer kellett látnom hogy felfogjam. Akkor úgy döntöttem hogy élek. Előkaptam a fényképező gépem. Vártam. Aztán kattintottam egyet. A vakum be volt kapcsolva. Hangos kurvaanyázás gyanánt öt buborékot engedtem a vízbe. De szerencsém volt. A vaku fénye odavonzotta a fotonhalat. A leggyorsabb és legfényesebb hal a világon.
A képen jól látszik a molekula-dezintegrátora (a vöröses folt), ami egészen egyedülálló az állatvilágban. Ennek segítségével a fotonokat magába szívja és képes bármilyen színű és erősségű fényt kibocsátani. A farkán található pöttyökben képes a fényt elraktározni. Hogy hogyan, az egyelőre rejtély, hisz senki nem fogott még ilyen halat. Méghozzá azért mert hihetetlen sebességre képes. A fiatal példányok, ha elegendő fényhez jutnak, képesek a fény sebességével haladni. Az idősebb példányok pedig a fénynél is gyorsabbak. Mégis ritkán használják ki ezt a hihetetlen sebességet, valószínűleg a gyakori térgörbülés miatt. Gyorsaságuk miatt természetes ellenségük nincsen. Mégis nagyon kevés példány él belőlük. Ez annak tudható, hogy a tengerek mélyén elég sötét van, mert a szaporodásukhoz fényár szükséges.
A kutatók legújabb elmélete szerint, ezek a halak szállítják az életet egyik bolygóról a másikra. Ez elképzelhető, hisz egy játékos fickandozás amit egy lazac művel, nem egészen ugyanaz, ha ezt a fény sebességével teszi az állat. Ilyenkor véletlen kirepülhet a világűrbe és messzi helyekre juthat el, pikkelyei közt némi egysejtű populációval.
