Egyik este hajnali kettőkor fura áskálódásra keltem. Halk beszélgetés az ablakom alatt, süvítő szél, takaró nélkül aludni próbálás. Nyílvánvaló hülyeségek indokolatlan beképzelése.
Másnap, még furább zajra kelés éjfél környékén. Fél perc halk sípolás, fél perc csend. Fél perc hangos sípolás, közben morgás, ugatás, áskálódás különböző helyeken. Az istenért nem sikerült kitalálnom mi ez.
Biztosan valami titkos fegyver pont a mi kertünk alá elásva. Biztosan megtalálta az az idióta kutya. A sípolás bizonyosan valami önmegsemmisítő vagy időzítő funkció. A kutya ugatása pedig magyarázható azzal, hogy a kutyák megérzik a bajt.
Másnap a történet ugyan ez, már egyre intenzívebb vonyítással kiegészítve. Itt már egészen biztos voltam valami ufó esetleg valami természetfeletti erő jelenlétében. Ebbe a sok megmagyarázhatatlan dologba belegondolva kisfiúsan magamhozszorítottam a blankaillatú takarómat, ráhúztam a fejemre a párnát (előre tudom, hogy ezt még vissza fogom hallani.. nembaj, majd ráfogom a költői túlzásra), majd nagynehezen elaludtam.
Nagyon foglalkoztatott a dolog már, mikor anyám reggel közli a következőt:
-Lehet be kéne dugni rendesen a vakondriasztót a földbe, mert így vakondot nem riaszt, de a sípolás nagyon idegesíti a kutyát.
Ennyi. Demotiváció, halk kurvaanyázás. Történet vége.
Zárójelben megjegyezném a következőt: ez a vakondriasztó egy KALAP FOS. Semmit nem használ, csak rezeg, és sípol. Továbbá kurvára irritál. Mivel formája igencsak hasonlít egy lófaszra, ezért egyértelmű volt számomra a terv, hogy én a készítőjét ezzel análisan fogom izgazni, miközben ki van kötözve egy fához. Jobb lenne ha nő lenne ez a személy, de ha férfi akkor is megszívja. Garantálom.
