Mivel semmi agybeteg baromság nem jut eszembe ezért most 3 csodálatos zenei mesterművet mutatok nektek.
Első.
Paul Gilbert. Két szó amely két reakciót vált ki egy időben. Heveny bazmegezés és eargasm. Isten.
Második.
Liquid Tension Experiment. Petrucci olyan mint egy gólem. Portnoy meg mint egy négykezű hindu isten. Rudess meg Rudess. Levin meg napszemüveges-csontvázbasszeros. Édes nektár csöpög a fületekből miután hallottátok.
Harmadik.
Voldemort nagyúr (miután felsült ezzel a halálfalós ötletével) két helyen is kipróbálta magát. Egy alkimista-mosóporgyárat indított (Lord Voldemort - Sár, vér nem marad!) de becsődölt. Gitárt és napszemüveget ragadott, felvette a Joe Satriani nevet és sztár lett. A gitárvisítás mestere. Mondjuk könnyű. Ráküld egy Crucio-t és kész. Nem csoda, hogy úgy vinnyog az a gitár.
Ennyi lett volna ez a mai művelődés. Még lehet hogy eszembe jut valami fasság, akkor még láttok. További kellemes háromnegyedtízórát.
és elnézést hogy ez most csak ilyen linkelgetős, műveltetős post lett. majd írok valami köznépnek valót is.
update: Jézus még most is nagy partyface tud lenni
