2010, Január 5, 9:33, Budapest, Miniszterelnöki Hivatal, Válságértekezlet
Suttogások, visszafogott kacagások az asztal körül. Valaki ásít. Nyílik az ajtó, belép Orbán Viktor, szorosan mögötte Szijjártó lépked. Nagyon szorosan. Lábaik egyszerre lendülnek, Péter elől lévő lába Viktor hátsó lába mellett ér földet, mellkasa alig egy két centiméterre van a főnök hátától. Az asztal körül mindenki felugrik, egy ásványvizes üveg felborul. Viktor: Jó reggelt! Többiek kórusban: Jóóó reggelt kííívánunk! Szijjártó: Jó reggelt! Egyedül Réthelyi köszön vissza, ő a vizet törölgetve az asztalt nézte, a hanghordozásból azt hitte Viktor köszönt még egyszer. Viktor leül az asztalfőre, Szijjártó egy külön kis asztalhoz ül a sarokban, de természetesen a főnök mögött. Viktor biccent a fejével, hogy leülhetnek, mire Szijjártó is biccent egyet önkéntelenül (gyakorolja a mozdulatokat). Pintér rávicsorít, mert úgy tűnik, mintha az ő engedélyére ülnének le. Viktor: Mik a nemzetközi hírek? Martonyi: Főnök, most a franciák is felszólítottak bennünket hivatalosan, hogy gondoljuk át a médiatörvényt. Nem is tudom, mit képzelnek! Viktor: Mit vársz attól a Sárhelyitől?! Nem emlékszel milyen szorosan megszorította Gyurcsány (a név hallatán morajlás fut át a termen, valaki kidob egy fokhagymafüzért az asztalra) kezét? Matolcsy: Bocsánat, de Sárközy a neve. Viktor szúrós tekintettel ránéz, Szijjártó felugrik, és nyom egy rókás pecsétet a falon lévő táblán Matolcsy fényképe alá. Fellegi vihog, közben az előtte lévő papírra firkálgatja, hogy Safranek. Viktor: A franciákkal nem foglalkozunk. Sikerült rávenni azt a két német néppártit, a hogyishívják őket, hogy álljanak ki mellettünk? Fellegi: Werner és Bernd, főnök, ha megbocsátasz…! Viktor szemével int, hogy megbocsát, és alig láthatóan elismerően biccent a fejével. Szijjártó ugrik, és máris ott a napocskás pecsét Fellegi képe alatt. Matolcsy horkant egyet. Navracsics: Minden rendben velük, még ugyan nem mondtak semmit, mert nem sikerült lefordítani magyarról németre a szövegüket, de a nyilatkozatukat már el is küldte a Nemzeti Hírügynökség a közszolgálatisoknak, este mindenhol leadják. Viktor: A németeknek még oda kellene szólni valamit, nem gondoljátok? Zavart csend, Viktor lassan végignéz mindenkin, majd kiszúrja magának Martonyit. Viktor: Martonyi, gyere csak ide! Martonyi odamegy, Viktor intésére közel hajol hozzá. Orbán belecsíp az arcába, közben halkan mondja: Szedd már össze magad egy kicsit! Hát így számíthatok rád?! Megpaskolja az arcát, majd hozzáteszi: Fáradtnak tűnsz, pihenned kéne egy kicsit. Család jól van? Nem is emlékszem mikor hívtál meg utoljára magatokhoz egy kávéra. Na, jól van, menj, ülj le. Viktor: Na akkor most rukkoljunk elő valamivel. Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy minden pontja európai ennek a törvénynek? Pintér, ne játssz már azzal a pisztollyal! Lázár: Ezt már mondtuk. Viktor: Te mit keresel itt, ez kormányülés, nem? Lázár: Nem, ez válságülés. Viktor: Ja, akkor rendben, ezeket mindig összekeverem. Akkor mondjuk azt, hogy éppenséggel meg akarjuk erősíteni a sajtószabadságot, és nem korlátozzuk azt! Valaki lökje már oldalba Fazekast, mert úgy horkol, hogy a saját hangomat sem hallom! Egy hang a hátsó székek egyikéről: Már ezt is mondtuk. Viktor: Te ki vagy? A hátsószékes hang: Az egyik államtitkárod. Viktor: Jól van. Navra, hatályba lépett már az új köztisztviselői törvény? Navracsics: Igen Viktor, a hátsó székek felé: Ki vagy rúgva- hihi- indoklás nélkül-hihi! Fazekas összerezzen és felébred. Lassan feláll, de odasúgják neki, hogy: „nem te”, mire zavartan visszaül. Viktor: Na szóval akkor mondjuk azt, hogy el sem olvasták, és úgy kritizálnak. Szijjártó: Ezt mondom folyamatosan egy hete. Semjén: De, hogy olvashatták el, ha még le sem fordítottuk angolra? Csend a teremben, egy pisszenés sem hallatszik. Viktor: De, hogy olvashatták el, ha még le sem fordítottuk angolra? Az asztalkörül elismerő cuppogások, Fellegi kicsit még tapsol is. Viktor: Szijjártó, írd le, hogy: „hogy tudták elolvasni, ha még le sem fordítottuk magyarról angolra” és tanuld meg. Szijjártó a háttérben elkezd magolni. Viktor: Szóljatok a Kommunikációs miniszternek, hogy fordíttassa le a törvényt. Elég lesz a nagyját. A hátsószékes hang: Nincs is Kommunikációs Minisztérium. Viktor: Nincs? Miért nincs? Téged már egyszer kirúgtalak, nem? Valaki fordítsa le azt a rohadt törvényt, Szijjártó te meg ezt fogod hajtogatni két napig, világos? -kicsit fészkelődik - Kicserélte valaki ezt a széket, mert most olyan szűknek tűnik?! - megnézi maga körül a széket, rájön, hogy ez ugyanaz a miniszterelnöki szék, mint amit eddig is használt. A hátsószékes hang: Szerintem minden országban van legalább egy olyan ember, aki beszél magyarul is. Nem lehet, hogy nem várták meg a mi fordításunkat, és lefordították maguknak? Nem tűnik majd nagyképűségnek, ha azt mondjuk csak akkor ismerhették meg a törvényt, amikor mi lefordítottuk nekik? Viktor: NEM! Az van amit én mondok! Vezessék ki ezt a szarházit! A teremben néma csönd. Szijjártó halkan odasúgja Viktornak: Bocsánat főnök, de elfelejtettem a szövegemet, melyik nyelvről, melyikre nem fordítottuk le a törvényt? Viktor a kezébe temeti az arcát, a kormányszóvivő elpityeredik, Navracsics szívet vés közönyösen egy bicskával az asztalba, Pintér a forgótárral szórakozik, azt nézi, hogy ha egy golyó van benne, mennyire kell megforgatni, hogy a pont a csőnél álljon meg, Fellegi Matocsyt csipkedi az asztal alatt, Lázár éppen körömfényt ken fel, míg Fazekas csöndesen hortyog.
