Péter épp a vonaton aludt. Ébredés a maszatos vonatablak mellett, le-lecsukló fejjel, valahanyadszor. Semmi allegorikus nincs az egészben, pedig szeretné. Hajnal van, szürke, mint a másnapok általában.
Péter épp a vonaton aludt. Ébredés a maszatos vonatablak mellett, le-lecsukló fejjel, valahanyadszor. Semmi allegorikus nincs az egészben, pedig szeretné. Hajnal van, szürke, mint a másnapok általában.
- A picsába!
Mindenki észrevette már, hogy a galambok mennyire elszaporodtak, főleg a városokban. Nem tudni honnan jönnek, és miért, csak azt , hogy egyre többen vannak. Néznek ki a kis buta szemükkel, a szintén idióta fejükből. Életük egyetlen célja, hogy trollkodjanak. Kicsi ánuszukból, apró galacsinokat lövelnek ki főleg a fehér kocsikra, ami elég idegesítő tud lenni, főleg ha ezt a vadiúj audival csinálják. Egyetlen megoldás a galambinvázió ellen, ha munkára fogjuk őket, akkor esetleg megijednek, és elmenekülnek. Egy galamb nem sok mindenre képes, így figyelmesen kell megválasztani a neki szánt munkát. Például osztogathatnak szórólapokat, az amúgy is tökéletesen illene a trollkodós stílusukhoz. Nyilván előszeretettel tolnák a gyanútlan áldozat arcába az olcsó angol nyelvtanfolyamról szóló papírdarabot. Ha esetleg mégse akarnánk munkára fogni őket, akkor csakis egyetlen megoldás létezik. A galambok rejtélyes módon utálják a Burkina Fasoi embereket. Minden városba Burkina Fasoi embereket kéne importálni, és a galambok tollukat vesztve menekülnének. (meglepő módon ezzel nem sok dolgom volt - korrnéni)
Csakis kizárólag a fehér galambokat nem szabad bántani, ők legalább jelképeznek valamit.
Galambok trollkodás közben
Minap az utcán sétálva megláttam egy sajtkrémet. Szomorúan állt ott ahol volt. Néztem egy darabig majd hirtelen megindultam felé. Amint egyre közelebb értem a sajtkrém is egyre nagyobbnak tűnt. Fura ez a világ - gondoltam. Odahajoltam hozzá, és a szemébe néztem, s nagy meglepetésemre megszólalt, hogy szia. Éreztem, hogy valami nincs rendjén. Köztudott, hogy a sajtkrémek nem beszélnek. Ebből arra következtettem, hogy ez nem egy közönséges sajtkrém. Gondolataimat továbbfűzve rájöttem, hogy ha nem egy átlagos sajtkrémről beszélünk, akkor az ízének is különlegesnek kell lenni. Teljesen véletlenül volt nálam egy banán, és egy kenyér. Megfogtam a banánt, és megettem. A banán finom volt. A kenyérrel már óvatosabban bántam el. Megfogtam a sajtkrémet, majd rákentem a kenyérre. A sajtkrém nem igazán ellenkezett, csak odalegyintett egy viszlátot, és már el is tűnt az emésztőrendszer legsötétebb bugyraiba , a kenyérrel együtt. Vártam néhány másodpercet, még az ízlelőbimbóim fölfogták, a sajtkrém ízét, s rá kellet jönnöm, hogy nem finom. Megfogadtam, hogy sose eszek több beszélő sajtkrémet.
Mi lenne ha lenne egy olyan gép amivel hatékonyan lehetne lovakat hámozni? Egy igényesen lehántolt lóhéj manapság nagyon drága tud lenni. Virágzik a fekete piac is amelyen olcsó igénytelen, esetleg hamis lóhéjakat sóznak ránk. Ha lenne egy ilyen gépünk, valószínüleg mindenki hozzájutna az olcsó, és minőségi lóhéjakhoz. És mire használnák? Egy lóhéjt gyakorlatilag mindenre lehet használni. Lehet vele telefonálni, kitörölni vele ánuszunk, ráülni, esetleg, vermet ásni, vagy galambot södörni. Mindettől megfosztanak minket a nagyvállalatok akik kevés lóhéjat termelnek, hogy azokat drágábban tudják eladni. Az iparosodás során ugyan fölerősödött a lóhéjtermelés, majd ahogy a népességszám hirtelen megugrott a lóhéjkereskedelem majdnem csődbe ment.