Mielőtt bárki megörülne, vagy elszörnyedne, hogy ez egy idióta, értelmetlen, polgárpukkasztó, gúnyos hangvételű, iróniával megspékelt, a társadalomra káros poszt lenne egy humor heroldot játszó, idióta, agyatlan, beteg, balfasz, ütnivaló, a társadalomból nemhogy kirekesztett de alapból azon kívülre született, hülyegyerek tollából, annak elmondom hogy nem.

Én kezdem.

Kipattant a szemem reggel hatkor, szombaton. Az más kérdés hogy ezt kiírtam facebookra, de még édesanyámat is felébresztettem. Innentől kb délig nem történt cselekvés. Délben realizáltam hogy csőtörés volt a házban és nincs víz. Gondolkodtam rajta hogy talán tejben megfürösztöm magam de nem éreztem magam elég hercegnőnek. Egykor realizáltam hogy van víz. Miután végeztem minden vízzel kapcsolatos tevékenységemmel kiválasztottam a legszebb és legtisztább párnát. Egy hippiinggel és egy kabáttal hagytam el a házat, párnával a kezemben. Kevés csodálkozó pillantást kaptam. Mintha mindennapos volna hogy egy hippigyerek párnával a kacsójában masírozik az utcán. A metróig nem is történt semmi. Ott egy öltönyös úr kérte el a párnámat, mondván hogy kényelmetlen az ülés. Válaszként szorosan magamhoz öleltem a párnámat és azt mondtam hogy nem. Nyugtázta hogy párnacsatázni megyek. Mondta hogy ő nem. Bólintottam. Leszálltam. 
A villamoson egy néger macho mellett álltam. Az arcára sütött a nap, úgyhogy áldottam a Tollas Kígyót hogy nem vigyorog, mert akkor tuti megvakulok a kibaszott niggerfogsorától. Leszálltam Borároson. Itt kb 10 percet vártam. Közben elbujkáltam a rajságszintet erősen meghaladó egyedektől az aluljáróban. Aztán balra néztem. Nem láttam semmit. Két mozgó alakot láttam, az egyik jellegzetesen félrehajtott fejjel, kezei mereven maga mellett. Megigazította a haját. A másiknak hosszú haja volt és valami barna izét szorongatott. Elindultam és köszöntöttem Dávidot és Andit. Aztán pofánbasztam Dávidot a párnámmal. Aztán megcsodáltuk egymás párnáit. Némileg megdöbbentem hogy az enyém volt a legfehérebb. Andinak csodálatosan szép barna, díszes párnája volt szőrös pingvinnel. Dávidnak enyhén retkes. (baszd meg. - korrnéni)

Én itt meguntam, folytasd légyszives. Aztán majd én is updateolom.

Dávidka update:

Igenis, uram. Naszóval. Miután összeszedtük kedves Kamillát is, elidultunk a párnás tinédzserekkel dugig tömött, kicsit sörszagú kettes villamossal, leszálltunk a fővám téren. A helyszínre megérkezve rájöttünk, hogy eddig ez az egyik legjobb helyszín, amit választhattak a párnacsatának. Kerestünk egy kis üres helyet, ahová ledobtam a táskám, ugyanis ÉÉÉÉÉÉN (önfényezés ötös) voltam olyan okos, hogy hoztam másfélliter piát, egy táskát, és volt nálam cigaretta. (immáron csillagos ötös) Visszaszámlálás után kb fél óráig még mindenki lelkesen küzdött, utána volt középen egy masszív embercsoport aki végig verte egymást a párnával, a szélén sok lány/imó/puhány/fáradt ember csak állt, és nézett. Ekkor jutott eszünkbe Marcellal, hogy trollkodjunk már valamit, mert ez így csigahányás. Végigrohantunk az összes álló emberen, és mindegyiket legalább háromszor megütöttük, így jelezve, hogy mi sokkal felsőbbrendűek vagyunk. Természetesen az ilyen akciók vége mindig az lett, hogy Marcival egymás hátának dőlve egy nagy kör közepén védekezünk a sok feldühödött párnás emberke ellen.

Mindezek mellett nem mellékes, hogy Marci az összes létező nagydarab/menő mamlasz/perzsiai herceget/pánkot/részeg faszt elverte duelben. Még egy speciális tollfelkavaró-taktikát is kifejlesztett az ellenség harcképtelenné tevéséhez.

Az egészben a legpoénabb szerintem nem az, hogy üthetsz mindenkit párnával, hanem a pillanat, mikor a retkes tollas párnád tartalma egy ártalmatlan kislány arcába durran bele, esetleg egy pánk hátára, esetleg egy maszkos martalóc hasára, aki elől utána természetesen menekülnöm kellett. Így ezek után tehát a legtermészetesebben és a legszívesebben vertem szét mindkét párnámat, - mert ugye én double-blade módban toltam, akkora troll vagyok - majd dobtam be a tollas huzatot a tömegbe.

Azt hiszem kb egy-másfél óra harc után, (miután Marcell egy harci prémet, vagy sámánbundát, feketeövet, vagy dzsedijelmezt, - akorhogy is nevezzük - szerzett a földről, és szétvert vele mindenkit), elindultunk (egy-két szál cigaretta társaságában) Andiékkal a Deák Ferenc térre.

én itt kiszálltam, de ha esetleg nem te folytatnád, majd megteszem én szívesen. Ahogy gondolod, my pleasure.

Marcika downdate:

Akkor folytatom.

Nos igen. Andi kijelentette hogy nem érhetek hozzá. Nem mondott igazat. Dávid ráadásul hergelt. Innentől kezdve körülbelül 1-5 percenként megböktem. Dávid azt mondta hogy ő partidohányos. Én azt feleltem hogy "ÉS PARTIVAN VAZEEE". Andi eltörte Dávid cigarettáját. Én felvetettem hogy temessük el. S mondtam egy imát. Az a kuka szent hellyé lett, zarándokoljatok el oda. Aztán tovább haladtunk. Elsétáltunk Majdnem minden mellett, meg egy Papucs mellett. Az Astorián Dávid megkérdezte hogy a Deák innen messze van e. Andi nagy ravaszak azt felelte hogy innen már nem, de ha a Kálvinon kérdezi, akkor az mondta volna hogy "hát kicsit messze". És mentünk tovább. Egy szakadék mellett, ami a négyes metró volt. Ugyanis a négyes metró mindenhol meg fog állni. Közben rájöttem hogy a sámáninjedi ruhám telefontartónak is jó. Azután átvágtunk egy körülbelül 3 méter széles kihalt pusztaságon. Andi megkerülte. A Gödör fele igyekeztünk. A hippik ellepték az egészet. De a hely varázslata működésbe lépett. Amint a fűre léptünk láttunk egy üres helyet ahol nem ül senki. Leültünk a párnánkra, kivéve Dávidot, mert ő nem. Előkapta a másfélliteres palackját, benne édes nektárral. Kértem egy koreszt. Kaptam. A láncdohányos kifejezésen is elmélkedtem. Arra jutottam hogy az egy gonosz ember aki feltekeri a láncokat és elszívja. Tehát sose láncold meg a bringádat láncdohányos közelében. Aztán beszélgetéssel ütöttük el az időt. Az jó messzire szállt. És visszajött egy részeg úriemberrel aki telefonált. Egy meglepődött szusszantás után azt mondta hogy "Há' gyere bazmeg, szívesen látlak" Aztán meglepődtünk hogy milyen kicsi a világ. Tényleg nagyon kicsi. Azután partifotókat készítettünk. Andi felvetette hogy menjünk. Úgyhogy beszéltünk tovább. Aztán tényleg elindultunk. A metrónál találkoztunk édesanyámmal. Azután utaztunk. Metróval. Ott partifotók készültek. A Blahán leszállva találkoztunk a Cimbalmos nagymesterrel. A fickó egy rozoga cimbalmon játszik. És szólózik. Profi. Adakoztunk neki Dávid pénzéből. Aztán elköszöntünk Kamitól. Azután hárman szálltunk fel a villamosra. Azután leszálltam. Lementem a metróhoz. Utána visszajöttem mert nem volt metró. A Jedijelmezemmel, és egy véres párnával masíroztam végig az Üllőin. És megúsztam hirtelen vaskoncentráció növekedés nélkül a véremben. Hazaértem, ledobtam a párnát, és leültem írni azt hogy A tollas kígyó unokaöccse...

thend

 







Ezt a képet aközben láttam, hogy Danival siettünk matekórára, találkoztunk Szőlővel és én menet közben abszolútértékes egyenlőtlenséget oldottam meg. Az agyam sebességet váltott. Ki akartam figurázni ezt az életmentő kiírást. Vigyázz! 400 V. Elképzeltem ahogy négyszáz Vbetű agyonver. Nem, gondoltam magamban, ez nem elég. V... térfogat. Hoppá, ezzel már lehet valamit kezdeni. De a 400 térfogat értelmetlen... volt. Térfogat. Térfogat. Tér fogat. 
























































update: Dáviddal rájöttünk az egyenletre, amivel a voltot átszámítják lóerőbe. Van ugye volt. Volt jele V. V a térfogat jele. Tér fogat. A fogatot általában 2 ló húzza. Tehát 400 V az 800 LE-vel egyenlő. 
update2: 800 LE-vel. 800 level. Csak 800as szint után nem röhögtök ezen. 

Frenetikus Április elsejei KülönKiadás.

Azért így emeltem ki a betűket mert így egy nagyon szellemes szóviccet kapunk. Ha. Ha. Ha. Szellemes, vágod, jön ésígy buu. 

A holnapi nap minden órájában közzétennénk egy posztot. A 'minden öt percben' ötleten is gondolkodtam, a 'ránk jött az öt perc és nem megy el' iszonyatos vicc elsütése végett, de azt hiszem jócskán meghaladná a termékenységünket az a csöpp 288 poszt. 

Ezúton felkérem tenortársaimat is működjenek közre. Ha jobb ötlet születik akkor akié az ötlet azt megöljük és ketten élünk tovább a dicsőségben. (te iszonyat hülye vagy - korrnéni)

Az előbb kiposztoltam hogy majdnem minden. És elgondolkoztam, hogy a minden az tulajdonképp mennyire rémisztő fogalom. Minden. Az összes világegyetem. És amiben a világegyetemek vannak. És így tovább. Hátborzongató, szerintem. 

A másik dolog ami lenyűgözően ijesztő az a fraktálok.

Itt volt az a pont amikor elcsodálkoztam magamon. Hogy hogy ilyen komoly témákon agyalok? Megvilágosodtam? Benőtt a fejem lágya? Vagy simán csak normális ember lettem? Ahogy ezen tűnődtem végigolvastam a posztomat. A fraktál szónál egy kép jelent meg a fejemben.

Bónusz: 
Itt a kauszt, hol a kauszt?

 

A mai nap kb. 16 : 31 körül kinyitottam a mélyhűtőt, és megláttam benne 4 csirkecombot. Már a mélyhűtő is furcsa volt, mivelhogy mér kell olyan mélyre tenni a hűtőt, mikor az amúgy is hűt. Ez még annyira nem zavart, de mikor megláttam a csirkecomb populációt, a bajszom levedlett, és delfinné változott. Elgondolkodtam, hogy hogy került a mélyhűtőnkbe 4 csirkecomb? Egyetlen reális feltételezés jutott eszembe: a csirkecombok nyilvánvalóan a Jupiter egyik holdjáról kerültek ide. Utánanéztem ezeknek a dolgoknak, és rájöttem , hogy az Európa jéggel borított felszíne, és hideg légköre kiválóan alkalmas a csirkecomboknak. Nem tudtam mit tegyek. Mivel le voltak fagyasztva , úgy döntöttem kiolvasztom őket, és beletettem a 4 jövevényt egy tál forró vízbe. Mikor láttam, hogy kezdenek éledezni úgy döntöttem kiveszem őket. Eléjük álltam , és megkérdeztem tőlük honnan jöttek. Valahogy így

- Honnan jöttetek?

Nem válaszoltak. Később rájöttem, hogy azért mert a csirkecombok nem tudnak beszélni. Idegességemben nem tudtam épp ésszel gondolkodni, így fogtam egy kést , és mondtam nekik, hogy van nálam kés . valahogy így:

- Van nálam kés.

Erre ők nagyon megijedtek, és hátrálni kezdtek. Megfogtam az egyiket , és beledobtam a sütőbe. A többi kegyelemért könyörgött, de mivel nem volt nálam ha akartam se tudtam volna nekik adni. Megfogtam a a többit, és bevágtam őket a sütőbe, épp úgy ahogy az elsőt. Hatalmas kínok közepette sültek meg elevenen, s én mikor megláttam eltorzult arcukat, elment az étvágyam. Megszántam őket, és végtisztesség gyanánt, építettem egy űrhajót amivel visszalőhettem őket az Európára.

Egy férfi lépdel az utcán, elmerülve gondolatainak halmazába. Egyszer csak fölnéz. Egy lány jön vele szembe. Bögyei csak úgy lefitymálóan kibuggyannak pólójából, s bimbója oly hegyesen áll, hogy majd kiszúrja a férfi szemét. A férfi szemet vet a leányra. Megfogja jobb szemét, s erőteljes mozdulattal kirántja helyéről, s nekidobja a lánynak. Nézik egymást, majd a férfi váratlanul elővesz egy fazekat tele zabkásával, és hozzá egy kanalat. Kavarni kezdenek. Mikor már jól megkavarták a zabkását, leteszik a kanalat, és nézik tovább egymást. Megfogják egymás kezét, és továbbindulnak az úton, immáron ketten. Befordulnak egy sikátorba, s azt mondja a férfi.

-         Szeretlek.

-         Én is. – mondja  a leány

 A férfi megfogja a nő vállát, s lassan végigsimítja az egész kezét.

- A bőröd oly puha, és selymes, mint a nyári hajnalon frissen fosott szar.

A lány elpirul, a férfi folytatja.

- A szád, mint egy távol keleti extázisban lévő ánusz, mely alig várja, hogy a holdfény rávetüljön rózsájára, és végigsimogassa.

A lány válasz helyet megmarkolja a férfi szőrét. A férfi elhullajt néhány örömsikolyt, és visszamarkol. Ekkor rájön, hogy a lány egy ló. Hatalmas nyerítések közepette fogadja a visszamarkolást. A férfi meghökken néhány perce, majd elővesz egy kockacukrot, és a lónak adja. Még egy orbitális nyerítés hangzik fel a  sikátorból, és a férfi úgy dönt továbbáll, de hirtelen átváltozik egy masztodonná. Eleinte ő maga se érti mi történt de mire ráeszmél már késő, reménytelenül beragad a sikátorba méretes masztodontestével. A ló kimenne a sikátorból, de képtelen rá, mivelhogy a masztodon eltorlaszolja a sikátor kijáratát.  Már három napja ott lehetnek, amikor elkezdenek mutatkozni a szomjúság, és az éhség első jelei. A ló föltalálja magát, s lefeji a masztodont, így legalább a szomját olthatja. Az ötödik napon a masztodon kezd elgyengülni, aztán hirtelen meghal. A ló eleinte megörül, de aztán rájön, hogy ettől még nem tud kijutni innen, sőt még fejni sem tud. Pár nappal késöbb, kb. a kilencedik napon a masztodon holteste elkezd rothadni, és iritálja a tetemből föláramló bűz a ló orrnyálkahártyáját. Ez még jobban kikészíti. A 12. nap környékén a ló végre váratlanul meghal.

Most joggal kérdezitek mi ebben a happy end. Hát, hogy nem kellet végignézni egy masztodon, és egy ló közösülését!!!!!!!!

 A minap, elképzeltem, tulajdonképpen hogyan is élhet Márti cicusa. (csak reméld, hogy nem veszi zokon - korrnéni) Egészen biztosan egy palotában lakik a rózsadombon, sokkal nagyobban mint Mártiék. Minden reggel felkel, megkapja az ágybareggelit, libamájpástétom, és tejporos tej (tudniillik az előkelő macskák azt jobban szeretik). Ezután felül a bársonypáholyába, ahol öt (mély elnézését kérem - korrnéni) szolga az elkapkodott cicafésű miatt kutyafésűvel keféli. Marci utálja a kutyafésűt, utálja a gondolatot, hogy kutyafésűvel fésülik, de tűri, mert nemes lélek, hogy nézne már az ki, ha nekiállna velük veszekedni.

Miután a reggeli készülődést befejezte, felveszi a legnemesebb cicanyakörvet, amit csak kapni lehet, és elégedetten ül vissza trónjára. Elvégzi napi teendőit, nem kis bérért egereket fogat magának az utca macskáival, meglátogatja a gróf és lovag cicahaverjait, bécsi előkelő estekre jár, és nézi a Tom & Jerry-t a TV-ben. Amennyiben kis szabadideje akad, meglátogattatja magát a gazdijával.

LEHET, hogy ez mind nem így történik, szabad utat adtam a fantáziámnak. Márti, remélem nem haragszol. :D